Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. április 10., péntek
Egyre gyakrabban veszem a kezembe Robert Musil Tulajdonságok nélküli ember című regényét. Musil kegyetlen iróniája már-már szerethetővé teszi azt a Kákániát, amelyben az emberek „mindig mást csináltak, mint amit gondoltak, vagy másképpen gondolkoztak, mint ahogy cselekedtek”. A Habsburg-abszolutizmusnak volt valamiféle bája, mindazok ellenére, hogy ingatag talajra építkezett. Elegendő csak kezünkbe venni Joseph Roth regényeit. A Radetzky indulóban az egyszerre balek és a próféta, a gyermetegen bölcs író a Trotta-család történetében feltárja a Habsburg-világ idilljét és hamisságát. Ezek után csak csodálni lehet Ausztriát, amiért méltósággal viselte el a Birodalom összeomlását. Magyarország nem. Igaza volt Musilnak: „Magyarország és Ausztria úgy illettek egymáshoz, mint egy piros-fehér-zöld kabát egy feketesárga nadrághoz”.