Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. április 8., szerda
Mi, akik tanúi voltunk esendőnek nevezett bűnhődő Jugoszlávia összeomlásának, ám nem szimpla háborús sztorit láttunk benne, hanem baljós európai történetet (nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez a háború a legnyomorúságosabb háború volt, amelyről tudok, mert nem a katonák harcoltak a katonák ellen, hanem a katonák a civilek ellen) edzettek vagyunk, és valamennyire immúnisak is. Voltaképpen itt mutatták ki először azt a – hogy mai szóhasználattal éljek – vírust, amely pár évtized múlva az egész Európában, annak is elsősorban a keleti részében elterjedt. Milošević már a nyolcvanas évek végén, tehát harminc évvel ezelőtt kitalálta azt, amivel a mai zsebautokraták kísérleteznek. Mellesleg ő tiltotta be elsőnek a Soros Alapítványt is. Voltak többpárti választások? Voltak! Volt ellenzéki sajtó? Volt, sokkal erőteljesebb, mint ma?! Volt szabad politikai véleménynyilvánítás? Volt! Tisztábban hangzott a kritika, mint ma! Voltak demonstrációk? Tömegesebbek, mint ma! Csak éppen nem éreztük magunkat szabadnak, ugyanúgy, mint ma.