Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. március 23., hétfő
Erősen havazik.
Magyarországon 167 koronafertőzött beteg. Az eddigi csoportos fertőzések után várható a tömeges fertőzés. Szerbiában 249 beteg, itt is a tömeges fertőzésre számítanak. Kitekintek az ablakon, a látvány nagyon különbözik a 6-7 nappal ezelőttitől. Délután háromkor alig néhány imbolygó embert látok az utcán, leszegett fejjel lépkednek azok is, akik kimerészkednek. Csontfagyasztó kossava seper végig a sugárúton. Az emberek a szemben levő nagyáruház előtt hosszú sorban várják, hogy beeresszék őket az üzletbe, ahol nem tartózkodhatnak sokan, ahogy hallom, csak egy tucatnyian. Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre, politikusok nagyhangon bejelentett vírusellenes háborújában felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova. Abban reménykedünk, hogy menekülve győzünk.
Telefonbeszélgetés Filip Daviddal. Mindkettőnk életéből ezekben a napokban nagyon hiányzik a séta.