Naplójegyzetek – fragmentumok
2019. november. 2., szombat
Anikó fájdalommal mutatja a Magyar Szó online számát, amelyben az újság beszámol az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésekről. (…) . A napokban számtalan ilyesfajta megemlékezésről számolnak be az MNT lapjai, minden alkalommal felvonulnak az ismert politikusok, azonban a szónokok között hiába keresem az áldozatok gyermekeinek és unokáinak hangját, szeretném hallani, hogyan éltek, mit éreztek, mit jelent számukra a megbékélés. Hogyan békéltek meg a múltjukkal? Ez jelenti a hiteles emlékezést. Miért rendeznek ehelyett politikusi flangálást? Ezenkívül szeretnék olvasni pontos adatokat arról, hogy hány ártatlan áldozatot rehabilitáltak a szerbiai bíróságok? És hány bűnöst neveztek meg? Miért maradnak titokban ezek a számok? És mi van az össztársadalmi katarzissal? Vajon a tankönyvekben továbbra is csak a hideg napokról esik szó, vagy bekerült a tankönyvekbe a 44/45-ötös atrocitások ténye is. Erről viszont számot kellene adni a politikusoknak.