Naplójegyzetek – Fragmentumok
2019. október 11., péntek
Anikóval megjártuk a szenttamási temetőt, hogy rendbe hozzuk a szüleim és nagyszüleim sirját.
A Handkeről folyó vita kellős közepén kezembe kerül Ivo Andrić 1939-ban irt feljegyzése az albán kérdésről. Andrić a külügyminisztérium magasragú tisztviselőjeként azt javasolta, hogy Albániát fel kellene osztani Szerbia és Olaszország között. Igaz ezzel 200-300 ezerrel több albán kerülne Jugoszláviába, de ezek az új polgárok katolikus albánok, akik semmiképpen sem békülnének meg a muszlim albánokkal, ezenkívül könnyebben asszimilálhatók. A muszlim vallású albánokat pedig gyorsított ütemben ki kell telepíteni Törökországba. (Sveske br 5, Zadužbina Ive Andrića kiadása.) Andrićról – művei alapján – mindig is azt gondoltam, hogy tartózkodik a szélsőségektől, valamiféle eredendő bölcsesség jellemzi. Csak imitt-amott tűnt fel a regényeiben a muzulmánok kérdésében – enyhén szólva – némi egyoldalúság. A Feljegyzések ismeretében azonban semmi kétségem nem lehet, a Kelet-Európában és a Balkánon még a legnagyobbakat is megfertőzi az előítélet, amely ma is robbanásveszélyes. Tanúja voltam, s néha attól tartok, hogy ez az időszak nem múlt el.