Referendum?
2009. július
Milyen irányelveket fektetett le a MNT?
A minapi Bajnai-Cvetković találkozón jelen volt a vajdasági magyarok képviselője, Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. Feltételezem, hogy nem valamilyen ikebanaként, hanem felelős tárgyalópartneri minőségben.. Amennyiben nem kerültek tapétára a közösség további sorsát meghatározó kérdések, nem Bajnait és nem Cvetkovićot kell elmarasztalnunk, hanem mindenek előtt a Magyar Nemzeti Tanácsot. Feltételezem ugyanis, hogy az elnök nem a saját személyes álláspontját képviselte, hanem a Magyar Nemzeti Tanácsét, amely minden bizonnyal még a látogatás előtt megvitatta és meghatározta az irányelveket, mármint, hogy milyen álláspontokat képviseljen az elnök. Merem remélni, – a félreértések elkerülése végett – hogy a MNT rövidesen nyilvánosságra hozza: milyen feladatokat szabott az elnökre a pesti út előtt.
Kis magyar referendum
Svetozar Čiplić kisebbségügyi miniszter megelégedett. Nem mintha ezidáig elégedetlen lett volna, noha ez a tulajdonság nem kizárólag ra jellemző. Szerbiában a miniszterek általában eredményeseknek erzik tevékenységüket, miáltal elégedettek a sikereikkel. Névlegesen a kisebbségi miniszter elégedettségének okozója a kormány, mivel elfogadta a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezetet, amely gyorsított eljárással kerül a képviselőház elé. Hosszú vajjúdás után, nagyon nehéz szülés volt. Három évig váratott magára. A miniszter természetesen dicséri a törvényt, de úgy tűnik mintha az érintettek – a kisebbségiek – csak hümmögnének. Kellemetlenek az emlékeik. Elvesztettünk hét kemény esztendőt, mint a bibliai Jákób, aki hét évig dolgozott ingyen Lábánnak, hogy elnyerje a szépséges Rákhel kezét. A nászéjszakán azonban a Lábán becsapta, mert a csúnyábbik lányát, Leát csempészte be a nászi sátorba, s Jákobnak újabb hét évig kellett gürcölnie Rákhelért. A vajdasági magyarok „ledolgozták” a hét évet, de még nem tudni, hogy a Lábánok kit csempésznek be a sátorba. A legutóbbi választási kampány idején örvendetes volt hallani a pártvezetőket, amint égre-földre esküdöztek, hogy a közvetlen és titkos választások hívei. Szeretném hinni, hogy ez nem alkalmi, választási korteskedés volt, és komolyan veszik ígéretüket. A kisebbségi funkcionáriusok nagy része is elégedett, legalább annyira, mint a szerb miniszter. Éppen azok, akik egyszer már becsempészték a sátorba Leát (az egypártrendszerű nemzeti tanácsot), most esküdöznek, hogy a szépséges Rachel lesz a menyasszony. A hétpróbás funkcionáriusokkal ellentétben Pásztor István vallja, hogy nem éppen ilyen lovat akart, sajnos nem Rachel az új menyasszony, azonban nincs más hátra, álljunk az oltár elé, mégis. A miniszteri nyilatkozatból ugyanis kiderül, hogy a törvénytervezetnek komoly csapdái vannak. A legnagyobb csapda az, hogy minden magyar választópolgárnak külön-külön fel kell iratkozni egy választási listára, a közvetlen és titkos választás feltétele az ötven százalékos plusz egy aláírás. A procedúra bizonyára nem lesz egyszerű. Könnyebb szerbiai köztársasági elnököt választani, mint demokratikusan megválasztani a kisebbségi nemzeti tanácsot. Ravasz lépés, joggal lélegeznek fel azok a kisebbségi vezetők, akik úgy félnek a közvetlen választásoktól, mint az ördög a kereszttől. Az aláírások összegyűjtését megnehezíti, hogy az elpazarolt elektori esztendőkben a Magyar Nemzeti Tanácsnak nem sikerült jelentős tekintélyre szert tenni a magyar közösségben. A civil szervezetek időben figyelmeztettek, hogy a MNT hallgatott, amikor szót kellett volna emelnie, megelégedett a káderügyek rendezésével, a különböző kinevezésekkel, az alkalmi díszbeszédekkel, a „reprezentációval”. Nem lépett ki a porondra, amikor legjobban kellett volna. Éveken keresztül meddő mosolydiplomáciával áltatta magát, holott tagjainak, vezetőinek járniuk kellett volna a terepet, hogy napi kapcsolatban legyenek a magyar választópolgárokkal. Sajnos, e testületnek nincs tekintélye, ezért nehéz lesz 120 ezer aláírást biztosítani a közvetlen és titkos választások érdekében. Hét évvel ezelőtt könnyebb lett volna. Az esetleges kudarc esetén az elektori prókátorok a magyar választópolgárok közömbösségével vagy gyávaságával igazolják majd magukat, s minden marad a régiben. Jobb lenne azonban őszintén, nyíltan a magyar választópolgárok elé lépni, bevallani, hogy szakértőink, – név szerint X vagy Y – képessége csekély volt, és csak ennyire futotta. Töredelmesen be kellene vallani végre a Magyar Nemzeti Tanács eddigi kudarcát, majd megígérni a választópolgároknak, hogy a hibákat kiküszöbölik, legyenek megértőek, adjanak új esélyt. Ha őszintén, önkritikusan állunk szemben a választópolgárokkal, akkor bizonyára nem lesz gond a 120 ezer plusz egy aláírás biztosítása. Az aláírások biztosítása kis magyar referendum lesz. A vajdasági kisebbségi vezetők büszkék lehetnek a vajdasági magyar választópolgárokra, akik mindig éretten és felelősségteljesen léptek az urnák elé, büntettek, ha kellett, de jutalmaztak is, ha volt kit és miért. Joggal várják el a nyílt, őszinte beszédet. A köntörfalazás, a csűrés-csavarás, a kamuzás, a dajkamese, a lárifári nem segít. A bizalmat nehéz lesz visszanyerni, de mindent meg kell tenni, hogy a magyar választópolgár aláírásával hitelesítse a bizalmát.
Az olvasó ítélete
A Magyar Szó összbevételének 31,95 százalékát a szerb állam biztosítja. A Hét Nap esetében ez az összeg meghaladja az összbevétel 65 százalékát!! Tavaly a Magyar Szó 61 millió 883 ezer dinárt kapott, továbbá a Képes Ifjúság 6 millió 130 ezer dinárt a Jó Pajtás 4 millió 174 ezer dinárt, a Mézeskalács pedig 1 millió 670 ezret. Ez összesen 73 millió 857 ezer dinár. Idén a Magyar Szót havonta 5 millió 697 ezer dinárral támogatja a szerb állam. Hogy ez sok vagy kevés, azt elsősorban a magyar olvasó ítéli meg, főleg azzal, hogy megvásárolja, vagy pedig nem vásárolja meg az említett újságokat, amelyet az ő adójából támogat a kormányzat. Nagyon jó, hogy Ana Makanova Todorova, tartományi tájékoztatási titkár nyilvánosságra hozta a fenti adatokat, de nagy kár, hogy nem árulta el, mennyit tesz ki az eladott példányszámból származó jövedelem. Nem számítom ide a remittendát, ami a kisebbségi médiapolitikában Gogol „holt lelkeinek” számítanak. Bizonyára a magyar adófizető polgárokat ez is érdekli, s mivel közpénzekről van szó, nem számít üzleti titoknak. Annál is inkább, mivel pár évvel ezelőtt a Magyar Szó átszervezésekor csábos ígéretek hangzottak el. Nos, mi valósult meg belőlük? Ha nem valósultak meg az ígéretek, akkor kétségtelenül át kell szervezni a nagy átszervezést.
A játék vége
„Egyre rosszabbul érzem magam ebben az országban, amely a hazám. Másfél évvel azután, hogy létrejött a Nemzeti Gárda, nevezett ország választópolgárai közül 427 213 felnőtt, ivarérett honfitársam látta jónak, hogy az Európa Parlamentbe egy nyíltan, hisztérikusan cigány-, zsidó,- és idegenellenes, újnyilas politikai alakulat képviselőit küldje”, írja Parti Nagy Lajos, a mai magyar irodalom egyik legizgalmasabb alkotója. Majdnem azt írtam, legizgalmasabb fiatal alkotója, de nem írhatom, hiszen az 1953-ban született költő és regényíró immár 56 éves. Fiatal, írtam volna mégis, minthogy nyelvében a legfiatalabbak közé tartozik, a hétköznapi beszédformákból lélegzetelállító szójátékokat teremtett. Bármihez fogott, tündéri artisztikum született. A tündöklés baljós fényű volt, de mégis ez a mondata villámcsapásként hat, elkomorult a hangja, vége a játéknak. Néha attól tartottam, hogy elkábul a játéktól, tehetsége – mint albatroszt a szárnya – akadályozza a szárnyalásban. Most valami megpattant. 56 éves korában túl van mindenen. E mondat után kegyetlen érett kor vár rá. Kősziklával a hátán kell repülnie. Repülj, Lajoskám!
2009. július
Milyen irányelveket fektetett le a MNT?
A minapi Bajnai-Cvetković találkozón jelen volt a vajdasági magyarok képviselője, Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. Feltételezem, hogy nem valamilyen ikebanaként, hanem felelős tárgyalópartneri minőségben.. Amennyiben nem kerültek tapétára a közösség további sorsát meghatározó kérdések, nem Bajnait és nem Cvetkovićot kell elmarasztalnunk, hanem mindenek előtt a Magyar Nemzeti Tanácsot. Feltételezem ugyanis, hogy az elnök nem a saját személyes álláspontját képviselte, hanem a Magyar Nemzeti Tanácsét, amely minden bizonnyal még a látogatás előtt megvitatta és meghatározta az irányelveket, mármint, hogy milyen álláspontokat képviseljen az elnök. Merem remélni, – a félreértések elkerülése végett – hogy a MNT rövidesen nyilvánosságra hozza: milyen feladatokat szabott az elnökre a pesti út előtt.
Kis magyar referendum
Svetozar Čiplić kisebbségügyi miniszter megelégedett. Nem mintha ezidáig elégedetlen lett volna, noha ez a tulajdonság nem kizárólag ra jellemző. Szerbiában a miniszterek általában eredményeseknek erzik tevékenységüket, miáltal elégedettek a sikereikkel. Névlegesen a kisebbségi miniszter elégedettségének okozója a kormány, mivel elfogadta a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvénytervezetet, amely gyorsított eljárással kerül a képviselőház elé. Hosszú vajjúdás után, nagyon nehéz szülés volt. Három évig váratott magára. A miniszter természetesen dicséri a törvényt, de úgy tűnik mintha az érintettek – a kisebbségiek – csak hümmögnének. Kellemetlenek az emlékeik. Elvesztettünk hét kemény esztendőt, mint a bibliai Jákób, aki hét évig dolgozott ingyen Lábánnak, hogy elnyerje a szépséges Rákhel kezét. A nászéjszakán azonban a Lábán becsapta, mert a csúnyábbik lányát, Leát csempészte be a nászi sátorba, s Jákobnak újabb hét évig kellett gürcölnie Rákhelért. A vajdasági magyarok „ledolgozták” a hét évet, de még nem tudni, hogy a Lábánok kit csempésznek be a sátorba. A legutóbbi választási kampány idején örvendetes volt hallani a pártvezetőket, amint égre-földre esküdöztek, hogy a közvetlen és titkos választások hívei. Szeretném hinni, hogy ez nem alkalmi, választási korteskedés volt, és komolyan veszik ígéretüket. A kisebbségi funkcionáriusok nagy része is elégedett, legalább annyira, mint a szerb miniszter. Éppen azok, akik egyszer már becsempészték a sátorba Leát (az egypártrendszerű nemzeti tanácsot), most esküdöznek, hogy a szépséges Rachel lesz a menyasszony. A hétpróbás funkcionáriusokkal ellentétben Pásztor István vallja, hogy nem éppen ilyen lovat akart, sajnos nem Rachel az új menyasszony, azonban nincs más hátra, álljunk az oltár elé, mégis. A miniszteri nyilatkozatból ugyanis kiderül, hogy a törvénytervezetnek komoly csapdái vannak. A legnagyobb csapda az, hogy minden magyar választópolgárnak külön-külön fel kell iratkozni egy választási listára, a közvetlen és titkos választás feltétele az ötven százalékos plusz egy aláírás. A procedúra bizonyára nem lesz egyszerű. Könnyebb szerbiai köztársasági elnököt választani, mint demokratikusan megválasztani a kisebbségi nemzeti tanácsot. Ravasz lépés, joggal lélegeznek fel azok a kisebbségi vezetők, akik úgy félnek a közvetlen választásoktól, mint az ördög a kereszttől. Az aláírások összegyűjtését megnehezíti, hogy az elpazarolt elektori esztendőkben a Magyar Nemzeti Tanácsnak nem sikerült jelentős tekintélyre szert tenni a magyar közösségben. A civil szervezetek időben figyelmeztettek, hogy a MNT hallgatott, amikor szót kellett volna emelnie, megelégedett a káderügyek rendezésével, a különböző kinevezésekkel, az alkalmi díszbeszédekkel, a „reprezentációval”. Nem lépett ki a porondra, amikor legjobban kellett volna. Éveken keresztül meddő mosolydiplomáciával áltatta magát, holott tagjainak, vezetőinek járniuk kellett volna a terepet, hogy napi kapcsolatban legyenek a magyar választópolgárokkal. Sajnos, e testületnek nincs tekintélye, ezért nehéz lesz 120 ezer aláírást biztosítani a közvetlen és titkos választások érdekében. Hét évvel ezelőtt könnyebb lett volna. Az esetleges kudarc esetén az elektori prókátorok a magyar választópolgárok közömbösségével vagy gyávaságával igazolják majd magukat, s minden marad a régiben. Jobb lenne azonban őszintén, nyíltan a magyar választópolgárok elé lépni, bevallani, hogy szakértőink, – név szerint X vagy Y – képessége csekély volt, és csak ennyire futotta. Töredelmesen be kellene vallani végre a Magyar Nemzeti Tanács eddigi kudarcát, majd megígérni a választópolgároknak, hogy a hibákat kiküszöbölik, legyenek megértőek, adjanak új esélyt. Ha őszintén, önkritikusan állunk szemben a választópolgárokkal, akkor bizonyára nem lesz gond a 120 ezer plusz egy aláírás biztosítása. Az aláírások biztosítása kis magyar referendum lesz. A vajdasági kisebbségi vezetők büszkék lehetnek a vajdasági magyar választópolgárokra, akik mindig éretten és felelősségteljesen léptek az urnák elé, büntettek, ha kellett, de jutalmaztak is, ha volt kit és miért. Joggal várják el a nyílt, őszinte beszédet. A köntörfalazás, a csűrés-csavarás, a kamuzás, a dajkamese, a lárifári nem segít. A bizalmat nehéz lesz visszanyerni, de mindent meg kell tenni, hogy a magyar választópolgár aláírásával hitelesítse a bizalmát.
Az olvasó ítélete
A Magyar Szó összbevételének 31,95 százalékát a szerb állam biztosítja. A Hét Nap esetében ez az összeg meghaladja az összbevétel 65 százalékát!! Tavaly a Magyar Szó 61 millió 883 ezer dinárt kapott, továbbá a Képes Ifjúság 6 millió 130 ezer dinárt a Jó Pajtás 4 millió 174 ezer dinárt, a Mézeskalács pedig 1 millió 670 ezret. Ez összesen 73 millió 857 ezer dinár. Idén a Magyar Szót havonta 5 millió 697 ezer dinárral támogatja a szerb állam. Hogy ez sok vagy kevés, azt elsősorban a magyar olvasó ítéli meg, főleg azzal, hogy megvásárolja, vagy pedig nem vásárolja meg az említett újságokat, amelyet az ő adójából támogat a kormányzat. Nagyon jó, hogy Ana Makanova Todorova, tartományi tájékoztatási titkár nyilvánosságra hozta a fenti adatokat, de nagy kár, hogy nem árulta el, mennyit tesz ki az eladott példányszámból származó jövedelem. Nem számítom ide a remittendát, ami a kisebbségi médiapolitikában Gogol „holt lelkeinek” számítanak. Bizonyára a magyar adófizető polgárokat ez is érdekli, s mivel közpénzekről van szó, nem számít üzleti titoknak. Annál is inkább, mivel pár évvel ezelőtt a Magyar Szó átszervezésekor csábos ígéretek hangzottak el. Nos, mi valósult meg belőlük? Ha nem valósultak meg az ígéretek, akkor kétségtelenül át kell szervezni a nagy átszervezést.
A játék vége
„Egyre rosszabbul érzem magam ebben az országban, amely a hazám. Másfél évvel azután, hogy létrejött a Nemzeti Gárda, nevezett ország választópolgárai közül 427 213 felnőtt, ivarérett honfitársam látta jónak, hogy az Európa Parlamentbe egy nyíltan, hisztérikusan cigány-, zsidó,- és idegenellenes, újnyilas politikai alakulat képviselőit küldje”, írja Parti Nagy Lajos, a mai magyar irodalom egyik legizgalmasabb alkotója. Majdnem azt írtam, legizgalmasabb fiatal alkotója, de nem írhatom, hiszen az 1953-ban született költő és regényíró immár 56 éves. Fiatal, írtam volna mégis, minthogy nyelvében a legfiatalabbak közé tartozik, a hétköznapi beszédformákból lélegzetelállító szójátékokat teremtett. Bármihez fogott, tündéri artisztikum született. A tündöklés baljós fényű volt, de mégis ez a mondata villámcsapásként hat, elkomorult a hangja, vége a játéknak. Néha attól tartottam, hogy elkábul a játéktól, tehetsége – mint albatroszt a szárnya – akadályozza a szárnyalásban. Most valami megpattant. 56 éves korában túl van mindenen. E mondat után kegyetlen érett kor vár rá. Kősziklával a hátán kell repülnie. Repülj, Lajoskám!
Családi kör, Újvidék, 2009. július 17.