2019. július 1., hétfő
A polgárok zsörtölődnek, fintorognak, megdrágult a villanyáram, a hatalom egyelőre az erőszak kifinomult formáival él, a médiumok terrorjával és a hazafias propagandával. Maradjon mindenki nyugton, ne lázadozzon, a nagyvilágban sok veszély leselkedik az országra, mondják a nagyokosok. Ha az emberek továbbra is hitetlenkednek, akkor előkerül a legfontosabb kártya: a Koszovó. Ez a fájdalom még úgy-ahogy összetartja a népet. De ha ez sem elegendő, akkor a belső ellenségre kell összpontosítani. Semmi anarchia! Vigyázni kell a rendfenntartásra, hiszen a vagyoni egyenlőtlenség növekszik, a felső tízezer vagyonát őrző erőszakszervezetek majd egyre gyakrabban lépnek fel. A párthuligánok egyre gyakrabban verik majd a tüntetőket. Az erőszak végig seper az utcán. El kell fojtani mindennemű ellenkezést, Az új osztály nem bocsájtja meg a kormánynak, ha nem töri le az engedetlen melósokat, s megtűri a békétlenkedést. A melósok örüljenek, ha egyáltalán kapnak munkát. Az engedetlen értelmiségiek nem olyan fontosak, többségük könnyen megvásárolható. Aki nem adja magát, azt a margóra szorítják. A parlamentben megengedhető káosz, de a munkás legyen fegyelmezett, pisilni is akkor menjen, ha engedélyt kap. John Lukacs (Demokrácia és populizmus) ezzel kapcsolatban még a gazdasági válság (2008) előtt pontos látleletet adott erről a trendről, s megállapította, a „jövőben brutális uralkodó osztályok emelkednek fel, félő, hogy egyre több nemzetet kormányoznak. Azután sokakat talán ismét arra késztet a félelem, hogy egy egyeduralkodó oltalmát keressék.”