2019. május 11., szombat
Anikóval Szenttamásra utaztunk, hogy rendbe hozzuk szüleim és nagyszüleim sírját. Néhány szót váltottunk K. É. férjével, aki elmesélte, hogy a szülőfalumból is tömegesen távoznak, nem csak egzisztenciális kényszerből menekülnek, hanem azért is, mert nem érzik magukat többé otthon. Ezekkel a mondatokkal szinte naponta találkozom. Kénytelen vagyok elismerni, hogy egy közösség agóniájának vagyok tanúja. Újvidéken ez nem annyira érzékelhető, lehet, hogy Szabadkán sem. Nem mondhatok egy rossz szót sem a távozókról, nincsenek többé érveim miért kell maradni. Ülök a lakásom egyik szobájában és hontalanabbnak érzem magam, mint a távozók. Elmagányosodott értelmiségi lettem, mert nem alkalmazkodtam a sanyarú viszonyokhoz. Nem siránkozom, hiszen ezt az utat én választottam. 1971-ban, beköltöztem az újvidéki panellakásba, Fehér Kálmán segített a könyveket felcipelni a VII. emeletre. A bivalyerős Kálmán az egyik nehéz dobozt cipelve nagyokat nyögve megjegyezte: Beköltözünk a lakásokba, ahol majd meghalunk Kálmán elment Csókára meghalni. Bosnyák István, akinek a rögeszméje volt, hogy Sinkó Ervin megtalálta a hazáját, Magyarországra távozott meghalni. Utasi Csaba itt halt meg, egy kilométerrel a lakásomtól odébb. Egy pap rossz magyarsággal búcsúztatta az újvidéki temetőben. Ez lesz sokunk sorsa: rossz magyarsággal fognak tőlünk búcsúzni. Mivel magyarázható, hogy a fiatalok egyszerűen tudomásul vették az agóniát? Talán azért, mert nem vesztették el vele az ifjúságukat. Csak egy jel árulkodik arról, hogy mégis tudomásul veszik: Budapest felé gravitálnak. Vajdasági-magyar írók vannak, de nagy kérdés, hogy létezik-e még vajdasági magyar irodalom. Bori Imre forog a sírjában.
Este Gregor Mayerrel, a DPA tudósítójával találkozom. Végigpásztázzuk az Európai helyzetet, a Nyugat még valahogy kihúzza, de Kelet-Európára nehéz idők várnak. Igaz, a Nyugat is sérülékeny, Európa soha többé nem lesz a régi, én azonban azzal vigasztalom magam, hogy tanúja voltam Európa legszebb korszakának, amikor azzal a jelszóval ébredtünk és tértünk nyugovóra, hogy: Európát – azonnal.