Sok a demokrata, kevés a demokrácia

Sok a demokrata, kevés a demokrácia

2015 szeptember

Szenttamáson

Fél nap Szenttamáson a szülővárosomban. Autóbusszal tettük meg Anikóval az utat. Nincs szörnyűbb, mint trópusi kánikulában kora délután útnak eredni. Kihalt volt az újvidéki utca ezen a vasárnap délutánon. A buszállomáson is csak néhány ember lézengett. Nagy áldozat ilyenkor útnak eredni. A szenttamási hídon kitekintek az ablakon, a romosodó Elan szállodára réved tekintetem. Évekkel ezelőtt a mezőgazdasági birtok csődbe jutott, rengeteg helybéli lett munkanélküli. Újvidéken lehetetlen érzékelni a vajdasági nyomort, mert a nagyvárosi élet ravaszul rejtegeti. Vidékre kell menni, hogy lássuk hova jutottunk. Egyedül az vigasztal, ha élhetek ezzel a kifejezéssel, hogy rendezik a szenttamási városközpontot. A régi piacteret is, ahol valamikor nagyanyámmal árultuk a virágot. Osztálytársam, Andróczky Hargita a buszállomáson vár bennünket, beszámol arról, hogy ismerőseim és osztálytársaim közül kik hunytak el az elmúlt évben.

Magyar éllovasok

A németországi Bild közzétette az embercsempészek elfogásáról szóló német statisztikai adatokat. E szerint az év januárja és júliusa között, tehát hat hónap alatt, a németek 1785 embercsempészt tartóztattak le. A magyar állampolgárok az éllovasok, őket követik a románok. A szerbek a szerény harmadik helyet osztják az élmezőnyben.

Hétköznapok

Újabb hőhullám ért el bennünket, ami eltart néhány napig. Ismét beszorultam a szobába. Anikó gondosan nyitogatja az ablakokat, északról friss levegő áramlik be, ennek köszönve a légkondit csak késő délután és este kapcsoljuk be, akkor is rövid időre. A Danas tudósítója telefonál, a BookTalkról szeretne beszélgetni velem. Udvariasan megjegyzi, hogy ebben a kánikulában azonban mégsem zavarna, maradjak nyugodtan otthon. Értesülései szerint péntekre tűrhetőbb lesz a hőmérséklet, találkozzunk akkor. Vigyázzak az egészségemre. Törődése meghat, meg egy kicsit elszomorít is.

A legjobb lenne írók nélkül….

Befejeztem a BookTalk elnevezésű rendezvény megnyitóbeszédét. Gondosan, körültekintően írtam meg. Igyekeztem, ahhoz vagyok szokva, mert máshol előre le kell adni, hogy nyomtatott formában is megjelenjen, azonkívül szétosztják a médiának stb. Attól tartok, hogy az irodalom egy szűk szekta belügye, amelyet az állam időnként elővesz, megszán és a hatalom asztaláról lehullat néhány morzsaszemet. Akkor is inkább az apparátust finanszírozza mintsem az írókat. Inkább a vezetőkről gondoskodik. Ezt a hozzáállást könnyen kideríthetjük a rendezvények protokolljából. Az utóbbi időben tanúja lehettem az ilyen műfajú eseményeknek, a vendéglátók természetesen a megjelenő politikusokat köszöntötték, a jelenlevő írók, művészek nem fontosak. Talán nem is voltak kívánatosak. A legjobb lenne írók és művészek nélkül, azonban ezt nem tehetik, túl egyhangú és átlátszó lenne. Legésszerűbb távol maradni, a jövőben erre jobban fogok ügyelni.

Surroi Újvidéken

Robert Čoban jelentkezik, a sétálóutcai Delphi könyvkereskedésben a BookTalkra érkező Veton Surroi, a pristhinai Koha Ditorë főszerkesztője dedikálja új könyvét, utána szeretne találkozni velem. Surroi egyébként részt vett a szerbiai ellenzéki mozgalmakban, erről Mirko Kovač ír remek politikai esszékötetében (Cvjetane masse, Fraktura, 2010). A Liberális Párt egyik rendezvényén egy szerb radikális orosz márkájú fényképezőgépet dobott Surroi felé, amely azonban Mirko Kovačot találta el, akit véres fejjel, mentőkocsival kórházba szállítottak.

Hétköznapi skizofrénia

A kora reggeli bevásárlás közepette a Búza téren találkozom régi ismerősömmel, a szabadkai születésű G. Mártonnal. Budapestről érkezett, hogy rendezze a nyugdíját. A migránsok szidalmazásával kezdi a társalgást. Attól tart, hogy Szabadkán fognak letelepedni. Nyugatra igyekeznek, válaszolom. Igen, csakhogy nagy részüket visszaküldik és a végén Szabadkán kötnek ki. Ott várják majd az újabb alkalmat. Mit mondjak? Még csak azt sem mondhatom, hogy az újabb kori népvándorlás úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Ez óriási gondot jelent, a következmények kiszámíthatatlanok. Biztos, hogy lesznek konfliktusok, ha nem holnap, akkor tíz év múlva. Attól tartok, hogy más téren még ennél nagyobb viszályokra is számíthatunk.  Még soha sem láttam a jövőt ennyire kiszámíthatatlannak! A menekültkérdés ennek csak egy szegmensét képezi. Nehéz minderről józan hangon beszélni. A vállamat vonogatom. Szabadkai ismerősöm budapesti életéről faggattam. Elmondja, hogy éppen húsz évvel ezelőtt települt át, eladta szabadkai házát és Pest belvárosában komfortos lakást vásárolt. Szerencsére jó árat kapott érte, egy horvátországi menekült szó nélkül fizetett. Elpanaszolta, hogy Budapesten még mindig idegent látnak benne, ezért főleg a Vajdaságból elszármazottakkal barátkozik. Kérdem, miért épp egy menekültnek adta el a házát, ha már annyira ágál ellenük. Miért ne, válaszolja, ő fizetett a legtöbbet. Mennyi ellentmondás egy emberben!  Valóságos skizofrénia!

Zűrzavarban

Budapesten teljes a zűrzavar. Ma kora reggel lezárták a Keletit. Bukósisakkal, gumibottal felszerelt rendőrök álltak a bejárat előtt. Kezükben könnygázspray. A békésen tüntető migránsok Angela Merkelt és Németországot éltetik. Germany, Germany, szabadság, szabadság, szabadság, skandálják. A látvány hatására Anikóval megbeszéljük, hogy egyhamar nem utazunk Pestre, mivelhogy rendszerint vonattal tesszük meg az utat. Az októberi bécsi fellépésemre gondolok, ésszerűbb lenne autóbusszal menni, ha addigra nem csökken a menekültáradat. Rogán Antal a Fidesz frakcióvezetője kijelentette, nem szeretné, ha unokája az Európai Egyesült Kalifátusokban élne. Michel Houellebecq regénye jut eszembe, a Behódolás. Csakhogy abban a regényben arról van szó, hogy a jobbközép addig cinkoskodott a szélsőjobbal, hogy elfordulva, a választópolgárok a Muzulmán Testvériségre voksoltak. Tanulságos, vagy nem? Külföldi tudósítók hada tanyázik a Keleti pályaudvaron. Bécs. A Westhbanhofon barátságosan ásványvízzel, várják a migránsokat. Bécs utcáin 20 000 osztrák tüntetett a velük való emberi bánásmód érdekében. Münchenben élelmet kaptak, a csecsemők pedig pelenkát, gyermektápot. Willkommen, ezzel a felirattal várják őket a müncheni pályaudvaron, a szélsőjobb viszont tiltakozik ellenük. Az európai közvélemény felbolydult. Lehetséges-e, hogy a migránsáradat arra készteti az európai vezetőket, hogy újragondolják az európai egységet? Vagy legyen szorosabb egység, vagy szedjék szét a babaruhát. Valaminek meg kell változni. Akik szorosabb egységet kívánnak, azok tegyék meg, akik pedig a külön utat választják, azok menjenek. Lehet, hogy népszavazásra lenne szükség. Nyilatkozzanak, ki marad, és ki távozik. A mentőcsónakba nem kötelező beszállni.

A belle epoque vége?

BookTalk. Úgy érzem, vesztegetem az időm. Általában ezzel az érzéssel távozok a különböző irodalmi rendezvényekről. Egyedül annak örülök, hogy találkoztam néhány zágrábi, szarajevói kollégámmal. Viszont meglepett, hogy „telt ház” előtt szólhattam. Néha meg kell mutatkoznom Újvidéken is, jegyezte meg több ismerősöm. Feljegyeztem magamnak Aleksandar Gatalica, belgrádi író egyik mondatát. „Újvidéken nem követtek volna el merényletet Ferenc Ferdinánd ellen.” Sokan felkapták a fejüket, nem értették.  Egy másik felszólaló Günther Grasst idézte: Lehet, hogy a III. Világháború elkezdődött, csak nem tudunk róla. Túl kategorikus kijelentés. Nem mernék így fogalmazni. Vagy nem is akarok, mindegy. Inkább elismerem, hogy elszaporodtak a baljós jelek, vége a belle époque-nak. A harmincas évek, a deja vu érzése fojtogat, igen, kísértetként jelennek meg előttem a harmincas évek. Dulakodnak az útonálló durva szavak.

Balszerencsés nyár

Talán vége a kánikulának. Kevés ilyen balszerencsés nyaram volt, mint az idei.

Tüntetés a magyar nagykövetség előtt

Általános a zűrzavar. Tegnap a magyar hatóságok néhány ezer menekültet autóbuszokkal szállítottak el Budapestről az osztrák határra. Néhány órára kiürült Keleti Pályaudvar gyorsan megtelt. A macedón határon vagy 5000 menekült várakozik, sietnek, még mielőtt szeptember közepén életbe lépnek a szigorú magyar törvények. Zuhog az eső. Az anyák és az apák cipelik a gyerekeket. Egy szír férfi nyilatkozik: gyereke lebetegedett, ellenben ki kell tartania, majd Németországban viszi orvoshoz. Nem bíznak a magyar hatságokban. A Szabad Európa Rádió jelenti, hogy Belgrádban, Szarajevóban, Szkopjéban a polgárok tüntetnek a magyar kormány xenofób politikája ellen. Belgrádban a rendőrség nem engedi a tüntetőket a Magyar Nagykövetség közelébe. Erre a tüntetők egy Hamvas Béla könyvet és virágot helyeznek a nagykövetséggel szembeni épület elé. Mécseseket, gyertyát gyújtanak. Minő paradoxon: emlékszem 56-ban volt Belgrádban a magyar kormány elleni tüntetés. A fiúintézetben suttogtuk egymás között, hogy jönnek a magyarok. És jöttek, fáradtan, éhesen. Először az újvidéki Koruška kisparkban találkoztam magyar menekülttel. Kanada, Kanada, ismételgették. Az apám takarót ajándékozott a szenttamási laktanyába tartózkodó magyar menekülteknek. Ebédre hívtuk őket.

Családi Kör, 2015. szeptember 10.