Naplójegyzetek, fragmentumok
- november 28., hétfő
A magyar sajtó tele van kormányhirdetéssel. „A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket”, szól a hirdetés, és a közepén egy rakéta, amelyen azt írja, hogy SZANKCIÓK”.
Tamás Gáspárt Miklós az az Élet és Irodalomban (Mély változások Magyarországon) 2022. nov. 4.) elképedve kommentálta a Fidesz többségű magyar országgyűlés új törvényeit, amelyben az állam végleg kivonult a szociálpolitikából. Az új törvények kimondják: mindenki gondoskodjon magáról, ha erre nem képes, akkor gondoskodjon róla a család, esetleg az egyház, a karitatív szervezetek, és legutolsó sorban az állam. Ezzel a jóléti állam lekerült a napirendről. Ugyanez a helyzet Szerbiában is, ahol a védelme ügye teljesen háttérbe szorítja a vészesen terjedő mélyszegénység ügyét. Az ukrajnai háború pedig kiváló alibit szolgáltat erre. Háború van, nem tehetünk mást, vonogatják a vállukat a politikusok, akik nem hajlandók észrevenni, hogy igen, a háborúban a szegények még jobban nyomorognak, a gazdagok pedig jól megszedik magukat. Az új oligarchia még azt sem kérdi, amit Edward király cinikusan kérdezett. „S a nép, az istenadta nép, / Ha oly boldog-e rajt’ / Mint akarom, s mint a barom, / Melyet igába hajt’’ . Ez az osztály cinikusabb, mint Edward, azt hirdeti, hogy a népe boldog és elégedett. Az is érdekes, hogy Szerbiában az értelmiség nem háborog a nyomor terjedése miatt.