Naplójegyzetek, fragmentumok
-
november 2., szerda
Eszék után Újvidéken is fellépek egy irodalmi esten. Vladimir Gvozden a Neoplanta, avagy az ígéret földjéről és a többi regényemről, valamint Újvidék iránti viszonyomról faggat. Megjelent néhány ismerős is, jó hangulatban beszélgettem, és az estet a következő Újvidék-történettel fejeztem be. Emlékeztettem a Dornstädter kávéház megnyitására 1911-ben. Abban az időben avatták fel a villamosjáratot, és a polgármester ünnepi beszédében bejelentette, hogy utolérjük és elhagyjuk Budapestet. Dornstädter úr Szlovákiából vetődött ebbe a városba. Bécsben látta a csodálatos kávéházakat, és elhatározta, hogy ő is nyit ilyet. Miért ne hasonlítana Újvidék Bécshez? Szerepéről és a helyéről a Neoplanta, avagy az ígéret földje című regényemben írtam. És a nevéről! A Dornstädter kávéház neve egyben Újvidék rövid története is. A kávéház az I. világháború előtt és után az újvidéki polgárság kedvenc találkozóhelye volt. A különbség az volt, hogy 1918-ig a magyar tisztek jártak, 1918 után pedig a jugoszláviai tisztek. A tulajdonos levette Ferenc József fotóját a falról, és Petar Karađorđevićét tette a helyére. 1941-ben bejött a magyar hadsereg Dornstädter úr kifüggesztette Horthy Miklós fotóját. A kávéház egészen 1945-ig Dornstädter néven szerepelt, de utána a tulajdonos nem függesztette ki Tito marsall fotóját, mert halára ítélték, mint kollaboránst. Mi volt a vád? Az, hogy magyar tisztek is időztek a kávéházban. A városatyák hosszabb töprengés után úgy döntöttek, hogy az kávéház többé nem nevezhető Dornstädternek. Van nekünk egy igazi testvérvárosunk is, mégpedig Moszkva. Egészen 1948-ig Moszkvának nevezték, amikoris az Informbiró határozata nyomán Jugoszláviát kiközösítették a szocialista államok testvéri közösségéből és Titóból a kapitalizmus láncos kutyája lett. A városatyák nagy gondba estek, ki volt az a gyanús elem, aki Moszkvának keresztelte, tették fel a kérdést. Szóba sem jöhet! Van nekünk a közelben egy igazi testvérváros, Zágráb. Ezt a nevet viselte a városi kávéház egészen a szerb-horvát háborúig. Akkor a városatyák felháborodva utasították el a Zágráb elnevezést, és az Athént választották, abban a reményben, hogy a pravoszláv vallás örökérvényű, és soha többé nem kell nevet változtatni. Aztán igy folytattam a történetet a közönség előtt. A minap a Dornstädterről álmodtam. Új nevet kapott. Ezentúl Moszkvának nevezik. A közönség értette miről van szó.