Naplójegyzetek, fragmentumok
- augusztus 14., vasárnap
A hétvégi Danas Vlaho Bogišić szerkesztésében részleteket közöl Miroslav Krleža eddig még kiadatlan naplójegyzetéiből. Itt találtam rá a Sinkó Ervinről szóló feljegyzésre is, amely Sinkó életművének és személyiségének legpontosabb leírása.
Sinkó nem magyar, írja Krleža, de magyar emigránsnak érzi magát, nem cionista, de zsidó vándornak érzi magát, nem szláv és nem jugoszláv, de ennek a hazának jó polgára, mert élete végén itt talált meleg otthonra. De bár nem volt magyar, ő mégis csak magyar, mert ezen a nyelven tudott legtökéletesebben írni, mert Magyarország az egyetlen ország, ahol szellemileg érlelődött, úgy, mint szocialista és Kun Béla híve. A magyar tanácsköztársaság bukása után politikai emigráns lett, és hangozzék bármennyire is paradoxálisan, ami sajátos pesti balliberális és a Jászi körüli intellektuális és esztétikai légkör, a nyugat és Ady nélkül, ama háború előtti Ferenc József-i világ, mindez nélkül, amit ma akár jobboldali, akár baloldali értelemben Monarchiának nevezünk, ami ma is Sinkó ihletének forrása és egyetlen koordinátarendszere, szóval mindez nélkül Sinkó Ervin elpusztult volna, mint egy lepke a szélviharban. (…)