Naplójegyzetek, fragmentumok
- augusztus 5., szombat
Kissé felborzolta a kedélyeket Bora Ćosić állítása, mely szerint a Második Szerbia Konstantinović, Borka Pavičević és Srdja Popović halála után elhalálozott. Rövid választ várva az újságírók, nekem szegezték, a kérdést, s válaszomat azzal kezdtem, hogy sokkal bonyolultabb helyzetről van szó, inkább azt állítanám, hogy múzeumi tárgy lett belőle. Nem a hatalom helyezte múzeumba, hanem az egyre jobban felduzzadó Schöngeist-réteg, amely ide is akar tartozni, meg oda is, ha kell akkor sehova vagy mindehova. Ellenállók, kritikusan gondolkodó személyek most is akadnak, lehet, hogy többen, mint bármikor, azonban hiányzok a Második Szerbiát jellemző közösen kialakított szellemi alap, a szolidaritás, az állandó interakció, az egymásról való ismeretek. Most mindenki magányos partián. Rokonszenvezek azokkal, akik őrzik a lángot, de láng nincs többé, csak sok apró magányos mécses. A Második Szerbia több volt a magányos mécseseknél, egymásra figyelő autonóm értelmiségiek közöségénék számított, amelynek voltak közös fellépései is. Nem véletlen tehát, hogy 1917-ban éppen Borka Pavičević az Istinomerben a Második Szerbiára emlékezve nem három nevet sorolt fel, hanem igyekezett a lehető legpontosabban felsorolni minden résztvevő nevét, De folyathatnám Radomir Konstantinovićtyal. A Brarka Mihajlovićnak adott interjújában a lehető leghatározottabban elutasította a jelzőt, hogy a Második Szerbia képviselői lennének széplelkek. Ellenkezőleg, éppen azzal kerültek szembe, nem csak önmagukkal akartak foglalkozni, hanem az alapvető k0z0s erkölcsi értékek védelmét vállalták. Napjainkra azonban változott a helyzet. Az értelmiség jelentős része különbékét kötött a hatalommal, nem árulás ez, csak kiegyezés. Kölcsönös megnemtámadási szerződés. A hatalom tolerálja, hogy az értelmiségi rezervátumokban az értelmiségi széplelkek szabadon foglalkozzanak önmagukkal. A kritikusan gondolkodók margóra kerültek. Nem depresszióra, hanem magányra és elszigeteltségre ítéltek őket. Vannak kiváló újságíró-kommentátorok, társadalomtudósok, írók és művészek, de nincs többé közös keret, csak magányos gerillák vannak.