Naplójegyzetek, fragmentumok
- augusztus 19., csütörtök
Csak sejtem, hogy a filozófusok és az eszmetörténészek között mekkora vitát fog kelteni Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmánya ( Harminc év után ) a Mozgó Világúj számában. A rendszerváltás utáni magyarországi liberális demokrácia éves történetét mérlegelve a szerzőpáros megállapítja, hogy számos hiányossága ellenére sikeres volt. Magyarország sokat változott és fejlődött. A liberális demokrácia sikerét azonban kemény támadások érik. A radikális jobboldal vezetői „egy kívánatosnak gondolt, etnikailag homogén, szuverén nemzetállam nevében bírálják a világ globalizációját, multikulturalizmusra törekvő tendenciáját”, de ezért feltámatt a már halottnak gondolt radikális baloldali tradíció is, amely „bajaink minden forrást, a kapitalizmust akarja megszüntetni”. A radikális jobboldal idealizálja a múltat, Magyarországon a Horthy rendszert, a radikális baloldal, viszont „az igazi szocializmusért” való küzdelmet tűzi ki célul. „Proletár világforradalom, vagy etnonacionalista internacionálé?”’ teszik fel a kérdést a szerzők. Kíváncsi vagyok a vitára, engem azonban jobban érdekel, hogy merre fordul a világ. Nem a radikális baloldal győzelmeinek, hanem az illiberális demokrácia terjedésének vagyok a tanúja. Még a Milošević-korszakban írtam, hogy apokrif baloldali vagyok. Volt ebben némi dac is de meggyőződés is. Dac, mert láttam, hogyan mondanak a baloldalnak búcsút azok, akik egykor velem szemben oly harciasan és durván védelmezték a baloldali hatalmat. Igaz, nemcsak dacból, hanem meggyőződésből is baloldalinak vallottam magam, tanúja voltam a sötét időkbe vezető embertelen kapitalizmus születésének. Jól megjegyeztem magamnak, hogy az illiberális, autokrata rendszerbe vezető út, snájdig antikommunizmussal van szegélyezve. Manapság a baloldal tömeges gyalázása idején nem vagyok hajlandó ebbe a kórusba tartozni. Nem kell messzire mennem a példákért, a jelenlegi vajdmagyar jobboldali nomenklatúra is gyatra, mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után. mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után. mint amilyen gyatra volt a szocializmus idején a baloldali nomenklatúra. Környezetemben nem a baloldali veszélyt érzékelem, nincs baloldali párt, baloldali értékrendet valló médium vagy civilszervezet. Akad néhány rokonszenves baloldali értelmiségi, velük együtt én is a baloldal árvái közé tartozom, aki időnként arra eszmél rá, hogy vannak jobboldali árvák is. Mi lesz, ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után. ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után. ha egyszer az árvák összefognak? Erre gondolok Mihályi Péter és Szelényi Iván tanulmányának olvasása után.