- június 15., kedd
Aki ismeri Paul Auster regényeit azonnal észleli a különbséget az amerikai és az európai posztmodern között. Igen, mindenben széthullóban a világban, csak szilánkok és részletek villannak fel, de az amerikai posztmodern regény az európai olvasmányos, és nem mond le a történetről, amely szintén darabokra hullik, de mégis történetről van szó. Engem Auster regényeiben leginkább meglepő az identitással való kimerítő foglalkozás. A széttöredezett identitás a New-York trilógia első darabjában az Üvegvárosbanradikális identitászavarhoz vezet. Furcsa, hogy a magyar prózában az identitásprobléma nem játszik szerepet, csak a zsidó származású és a kisebbségi írók regényeiben bukkan fel. Ebben hasonlítunk a zsidó származású íróhoz, akik azonban a zsidó partikularitásban egyetemes emberi sorsokat tárnak fel. A mi nagy csapdánk, hogy e kettő ellentmondásba kerül egymással. Engem nagyon izgatott a kérdés a Balkáni szépség, avagy Slemil fattyújá ban. Már az a tény, hogy az öreg Slemilnek több árnyéka van, jelzi az identitás szétesését. Természetesen a szemléleti különbség adott és a két világ közti különbségről szól. Auster regényében az identitásválság belső meghasonlás következménye, a Balkán szépségbenviszont az identitás szétverése kényszerhelyzet szüleménye, Slemilt a társadalmi rendszerek kényszerítik a többnevűségre. Az ő nevét a hatalom változtatja meg, am ennek is belső lelki következménye van. Ami Auster esetében pszichológia, az én esetemben hatalmi politika.