Naplójegyzetek, fragmentumok
2021. május 20. csütörtök
A mai Vremeben Teofil Pančić a mai szerb udvari politikáról ír – mint mindig, szellemesen és pontosan. Udvari intrikáknak nevezi Nebojša Stefanovićról folyó jelen vitákat. Igaza van abban is, hogy az udvari cselszövések egyre zavarosabbak. Mostanság kiveszett a politika fogalmának nem nagyobb jelentése, ha azt hallom, hogy politika, akkor tudom, hogy pártpropagandáról van szó. A kilencvenes évek felháborodva vettem tudomásul, mostanság „csak” elszenvedem. Türelmesen lejegyzem a naplómban, amit látok és tapasztalt. Ennyi elég – talán túl sok is. Sosem volt kegyes irántam a politika. Az egyik, megtűrt, sok aprólékosan számontartotta „vétkeimet”, a másik enyhén büntetett nézeteim miatt, a harmadik viszont azért is büntetett, amit nem követtem el. Jelenlegi csömöröm egy része azzal magyarázható, hogy több hírrel találom, annál jobban vagyok tájékozott, másrészt pedig a brutális közéleti nyelvért. Ma bárki vádolható azzal, hogy a város főterén megharapott egy kutyát, a tömeg hitelt ad neki. Nem vagyok hajlandó alpári nyelven beszélni, hogy népszerű legyek. Miközben a sündörgő pártmunkások ostobaságokkal vádolnak, a háttérben folynak az elvtelen alkuk. A világnézet nem számít, csak a lóvé. Immunis lettem ezzel a politikával szemben, de csodálom azokat az újságírókat, akiknek akad még erejük a bíráló szóra. Az egyik közülük Teofil Pančić, de akad még biztosan vagy féltucat. (…)
Este Posztjugoszláv irodalmi identitás-kaleidoszkóp – zsidó és kisebbségi identitás címmel a zoom használható megtartottam az előadásomat a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián. Nem vagyok jó előadó, ez az „új technika” pedig csak növeli a lámpalázamat. Utána Ferenc Győző az akadémia elnöke megnyugtatott, hogy kiváló volt az előadás és nem vagyok olyan dilettáns előadó, mint ahogy gondolom.