Ahogy látom, manapság egyre kevesebben olvassák Nietzschét, nem idézik, s szellemi hatása sem kitapintható. Valójában az egész magyar kultúrában Nietzsche mindig egzotikus idegennek számított. A hatvanas évek elején Tolnai Ottónak és nekem Nietzsche félig-meddig ábécés-könyvnek számított. A Symposion „első botrányát” éppen egy Nietzsche-fogalom, a kalapács filozófiája robbantotta ki. Kalapáccsal filozofálni – ez volt a kérdés, írta a német filozófus, aki ellensége volt minden hitnek, kereszténségnek, felemás romantikának és hazafiaskodásnak, minden művészi élvhajhászásnak, művészi lelkiismeretlenségnek, amely arra szeretne rávenni a művészeket, hogy imádják azt, amiben többé nem hisznek – mert művészek. Ki gondol arra, hogy Koncz István első kötetének a címe, Átértékelés, Nietzsche egyik fogalmára utal.
