Fél évvel ezelőtt még kárörvendően nézték Szerbiából a világgazdasági krízis miatt kialakult pánikhangulatot. Néhány hónapja pedig se szeri se száma a könnyelmű kijelentéseknek, miszerint mit árthat nekünk a gazdasági válság. Miután kiközösítettek bennünket a globális trendekből, nem vagyunk sebezhetők – hajtogatták még nemrégen a politikusok. Márciusban azután egyértelművé vált hogy az előállt helyzetnek a fele

A legutóbbi 2002-es népszámlálási adatok szerint Zomborban 12 386 magyar él. Már tudható, hogy a városban 456 kisdiák iratkozott be az első osztályba, ám csupán 6 magyar elsős indul anyanyelvű tagozatra. A falvakban pedig a 323 kisdiákból 28-an fognak magyar nyelven tanulni. Mi történt? Néhány évvel ezelőtt, amikor a tanítóképző magyar tagozatát áthelyezték Zomborból Szabadkára,

Figyelek és töprengek. A szakértők szerint a gazdasági válság, félelmetes erővel közeleg,  következményeit egyelőre lehetetlen áttekinteni, evidens azonban, hogy kihatását valamennyien megérezzük. Némi optimizmusért érdemes a szomszédba kukkantani.  A szerbiai olyannyira derülátó, hogy a miniszterelnök kijelentése szerint, az életszínvonal nem jobbul ugyan, de, rosszabbodni sem fog. Marad a tavalyi szinten. Még a közgazdász szakértőket is

Február elsején, a születésnapomon, leemelem a könyvespolcról Živojin Pavlović hat kötetes naplóját. Fellapozom és beleolvasok, mi is foglalkoztatta az ismert szerb prózaírót és filmrendezőt 1990. február elsején. Ebben a fejezetben, a lángokban álló Koszovóról szólnak a feljegyzései, ahol szinte minden faluban lázadás tört ki. A titogradi (Titograd, ma Podgorica) montenegróiak meg a belgrádi egyetemisták fegyvert

Harcedzett balkániként éltem meg a gázválságot. L. L. barátom, az elsők között jelentkezett és javasolta azonnal utazzak Budapestre melegedni. Aztán érkeztek más levelek, meghívások is. Már régóta tervezgetek egy hosszabb budapesti tartózkodást, de eddig, sehogyan sem jött ki a lépés. Legutóbb például, a vasutassztrájk miatt. Most a gázhiány akadályozott. Ezúttal, tartottam magam bevett szokásomhoz, miszerint

Olvasom, hogy a frankfurti és a lipcsei könyvvásár komoly versenytársat kap, miután a jövő év novemberében megnyílik közép-európai és a délkelet-európai írók műveit előtérbe helyező bécsi könyvvásár. Ezt a rendezvényt Budapestnek találták ki, azonban Bécs – mint mindig – megelőzte Budapestet. Miért gondolom, hogy Budapesté lehetett volna ez a szerep? Azért, mert az EU-ba bekerülő