2026. március 6. péntek
2026. március 6. péntek Nem voltam jelen a szabadkai ünnepségen, de feltételezem, hogy a polgárok örömmel vették tudomásul, hogy vagy két évtizedes huzavona után ünnepélyesen megnyitották a Népszínház épületét. A tervezgetések 2003-ban kezdődtek és csak 2006-ban írták alá a végleges dokumentumot. Mindeközben heves vita folyt nem a renoválás jelentőségéről, hanem a jellegéről. Nem kommentáltam a vitát, csak figyeltem, mert úgy véltem, ez elsősorban a szabadkai szinházkedvelő polgárok joga, nekik kell eldönteniük, hogy milyen színházuk legyen. Végül 2006-ban megszületett a döntés. Aláírták a végleges dokumentumot, mely szerint 2010-ig befejezik az építkezést. A megnyitó azonban ismeretlen okok miatt sokáig váratott magára. Ana Brnabić szabadkai látogatásakor megígérte, hogy 2021-ben megnyílnak a Népszínház kapui. Nem nyíltak meg, de Igor Mirović tartományi kormányfő azzal nyugtatta meg a szabadkaiakat, hogy 2024 tavaszáig befejezik a munkálatokat. 2026-ban végre beköszöntött a nagy nap. A tudósítások szerint Nikola Selaković kulturális miniszter az ünnepségen arról számolt be, hogy „Ma ilyen színháza még Magyarországnak sincs, pedig a kultúrába többet fektet be, mint Szerbia. Nincs Romániában sem, nincs a szomszédos Horvátországban sem, nincs egyetlen volt jugoszláv köztársaságban, Bulgáriában vagy Görögországban sem. Tehát Európának ebben a részében az, amit ma Szabadkán megnyitottunk, csak Szabadkának és csak Szerbiának van. Párizsban pedig csak most kezdődött egy hasonló színház építése”. Ezúttal sem kommentálom az eseményeket, hiszen azt gondolom, hogy a végső szót a szabadkai polgárok, mindenekelőtt a színészek, a rendezők, a díszlettervezők, a fénymesterek és az akusztikai szakemberek mondják ki. A miniszter fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a munkálatok sikeres befejezése Aleksandar Vučić államfőnek köszönhető. A tudósítók nem jelezték, hogy a VMSZ-t is megemlítette volna. Azokból csak az derül ki, hogy a fő érdem Vučićé. Nem vagyok beavatott személy, nem mondok véleményt, ám szívesen olvastam volna, hogy a fő érdem a dolgos szabadkai polgároké. Úgy látszik ezen a napon a kultúra fontos szerepet kapott. A Vajdaságban Mága Zoltán Vajdaságban koncertezett és a VMSZ szervezésében fellépett az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban is. Ennek jegyében lekerült a repertoárról az Urbán András rendezte Balkáni szépség, állítólag az egyik színész betegsége miatt. A belépés ingyenes volt, csak regisztrálni kellett, ám a szervezők hangsúlyozták, hogya vefolyt jövedelmet jótékonysági célokra szánták. A színház környékén számos vajdasági magyarlakta környékéről érkező autóbusz parkolt. A koncert furcsasága, hogy nem engedek be Vukasin Đinović egyetemistát és édesanyját. Đinović, a Természettudományi Kar kiváló, számos díjat kiérdemelt hallgatója elmondta: a koncertjegyeket magyar nyelvtanárától kapta ajándékba. A bejáratnál civil ruhás rendőrök félrehívták őket és közölték velük, hogy azonban a katonaság különleges terrorellenes alakulatának tagjai a Kobrák azonban nem engedélyezik, hogy belépjenek a színházterembe és meghallgassák Mága Zoltán koncertjét. Semmiféle magyarázattal nem szolgáltak. Lehet, hogy volt rá okuk, nem tudom, de olyasmiről még nem hallottam, hogy egy zeneművész élvezheti azt a privilégiumot, mint Mága Zoltán, hogy a haderő terrorelhárító egysége őrzi a művész alkotás nyugalmát. A Szerb Nemzeti Színház művészei a VMSz helyett bocsánatot kértek Vukašin Đinovićtól és édesanyjától t