2027. március 27., péntek
A ma ünnepli születésnapját Radnóti Sándor akadémikus, aki minap Goethe és az illegális migráció címmel megtartotta a székfoglaló beszédét a Magyar Tudományos Akadémián.
Az előadás megörvendeztetett (végre sor került erre is) a 80 év viszont megnyugtatott. Mégis akad sortársam a nyolcvanasok között. Ebből az alkalomból volt a Klub rádió Dobszerda nevű műsorának a vendége, ahol kitért a székfoglaló beszédére, de Váradi Júlia okos kérdéseinek hála a saját élete is szóba került, de óhatatlanul szóba kerültek az április 12-én sorra kerülő magyarországi választások esélyei. Ha jól számolom, akkor legalább 55 éve ismerjük egymást, figyelemmel követem a pályáját, s alig ismerek a ma élő magyarországi értelmiségiek között, aki olyan alaposan, megfontoltan és kimérten kommentálja a honi állapotokat. Ezúttal sem azzal foglalkozik, hogy ki győz, a Tisza vagy a Fidesz, inkább a helyzet pontos és megbízható leírására törekszik. Azt észrevételezi, hogy a Fidesz, nagyon kifáradt, valóban kifáradt rendszert képvisel, „nincsenek gondolatai, nincs hite önmagában„. Ez érzékelhető még innen Újvidékről is, a kampányból hiányzik a jövőkép, vagy a mai belpolitikai állapotok javításának, reformjának, módosulásának tervezete. Inkább dominál a külső, az ukrán veszély hangoztatása. Én sem bocsátkoznék jóslásokba, mert nem tudom, hogy ez kampányszlogen mennyire befolyásolja a polgárok döntését. Viszont nagyon érdekes Sándor észrevétele, hogy ha egyáltalán van magoldás az orbáni világtól való megszabadulásra, akkor ez a Tiszához hasonló liberális minimumot képviselő sokszínű gyűjtőpárt lehet. Hogy mi az a liberális minimum? Elsősorban a jogállami rendszer visszaállítása és következetes tisztelete. Hogy ezúttal sikeres lesz-e ez a felállás, abban csak reménykedik, de nem kampányol egyik fél mellett sem. Egyben azonban biztos: bárki is győz, a választások után válságos napok várnak Magyarországra.