Naplójegyzetek

Harminc évet késünk!

2026. június 28., vasárnap

Tarr Zoltán miniszter bejelentette, hogy az elmúlt másfél évtizedben ellenőrizhetetlenül áramlott a magyar közpénz a határon túli politikai és gazdasági elithez. Így például 2026 áprilisáig a rendelkezésre álló keretből 6 milliárd forintot utaltak ki a határon túli futballakadémiáknak. A médiaszakértők szerint a külhoni magyarokat mesterséges információs buborékba kényszerítették. Ez a médiumok bűne. Az átvilágítási folyamat tehát elkezdődött, ki kell várni a szakvéleményeket, amelyek megállapítják, hol történt visszaélés, hol történt célszerűtlen pazarlás? Mi a fontosabb? A foci- és a birkózó akadémia vagy a kisebbségi jogvédő szervezetek? De nem csak a visszaélésekről van szó, hanem az elvekről is. A vajdasági magyarság félelmetes és baljós lélekszámcsökkenése arra figyelmeztet, hogy nem csak az anyaországi támogatás odaítélésében, hanem az egész kisebbségpolitikában alapos és mélyreható változások szükségesek. A világ gyorsan fejlődik, módosul, alakul, szinte lehetetlen követni. A permanens válság permanens változásokat követel. A kisebbségpolitikának is változni kell. A gyorsuló idő kegyetlen, a lomhaság a legnemesebb szándékot is a pokolba vezető útra tereli. Arról nem is szólva, hogy hatalmas késéssel, az egypártrendszerből át kell lépnünk a többpárrendszerbe. Sem az uralkodó elitnek, sem a közmédiumoknak. A tennivaló nem egyszerű, nyilván a NER eddigi kedvezményezettjei ragaszkodnak a kiváltságokhoz, a bebetonozott régi gárda őrzi a számtalan előnyt és befolyást biztosító monopóliumot. Harminc évet késünk! Harminc éve egy párt uralkodik. Elmaradt a demokráciát jellemző politikai váltógazdaság! Valahol tényleg utat tévesztettünk. Túl kell tennünk magunkat a napi politikai hatalmi harcokon. Visszatérek a régi javaslatomhoz: jó lenne egy kisebbségi kerekasztal, amelyen új szabályokat fektetnének le, amelyek biztosítanák, hogy soha többé ne térjen vissza az egypárti restauráció.