2026. május 18., hétfő
„Csak az fedez fel új földeket, aki elveszíti szem elől a partot”. – Gide
A zűrzavaros időkben szívesen olvasok naplókat, amelyek nemcsak az egyéni sorsokról szólnak, hanem az egyéni sorsok prizmáján az adott korszellem azon dimenziójáról is, amely érthető okok miatt nem érdekli a történészeket. André Gide naplójegyzeteit veszem elő. 1889 és 1949 között 60 éven át rendszeresen írta naplójegyzeteit. Vitázott és dicsért. Talán senki sem tudott úgy felfedezni valamit, mint ő. Nem rettegett a tévedésektől. Nem véletlenül írta le, hogy „Csak az fedez fel új földeket, aki elveszíti szem elől a partot”. Gyakran hagyta el a biztos partot, tudott és mert tévedni, ami rettenetesen nagy szó. Főleg manapság lenne az, amikor bekövetkezett a tévedhetetlenek zsarnoksága. Egy dologban azonban következetes maradt. Távol tartotta magát a rendszertől. Azt állította, hogy ez az írók kötelezettsége. Százféle gondolattal rokonszenvező magányos kóborló maradt. A kiútkeresés időszakában Gide naplójában lapozgatok, ám 2022-ben midőn tetőfokára hágott az „alapítványi patriotizmus”, Thomas Mann naplóit és cikkeit vettem elő. Erőt kellett gyűjteni. Thomas Mann Goethét idézi, aki szerint: „A patriotizmus teszi tönkre az emberiség történelmét”. Csak sajnálni tudom, hogy az újpatrióta értelmiségiek nem olvassák Goethét, hogy legalább némi kreatív szkepticizmus ébredjen fel bennük”, írtam az új tőkésosztály „patriotizmusának” tobzódásakor. Nem a patriotizmus ellen érveltem, hanem az anyagi hasznot, hatalmat és befolyást biztosító patrióta kitűző ellen.