2026., február 7, szombat
Horvát Futó Hargita elküldte a szenttamási Morel András naplóját. Morelre jól emlékezem, hiszen gyerekkoromban sok időt töltöttem a nagyapám begluki házában, ahová Morel gyakran ellátogatott, hogy a nagyapámmal elbeszélgessen. Volt miről, hiszen a harmincas években mindketten részt vettek a munkásmozgalmi küzdelmekben, amiért meggyűlt a bajuk a szerb és a magyar rendőrséggel. Terjesztették a HÍD nevű folyóiratot, és az ÉK nevű kiadványt. Erről maradt egy közös fotó. Mindketten ünneplőben öltözve álltak a lencse elé, előttük a HÍD és az ÉK egy-egy száma. A nagyapám előzőleg a vendégmunkás volt egy Franciaországban egy nagy virágfarm tulajdonosánál. Tanulékony volt gyorsan megtanult franciául, ezért egy kis teherautóval a tulajdonossal együtt utaztak a Párizsba, hogy elosszák a virágokat a párizsi virágárusok között. Nagyon megkedvelte Párizst. Amikor kifizette a házvásárlási adósságát a banknak, hazajött és hozta magával az egzotikus holland virághagymákat, a különböző virágmagokat mert nagy üzleti tervei voltak. Sajnos, a nagyanyám hiába árulta a gyönyörű holland virágokat a szenttamási piacon, nem voltak kelendól, ők csak a megszokott helyi virágokat kedvelték. A nagyapámnak pedig időnként eljárt a szája arról, hogy Franciaországban vannak szakszervezetek, amelyek védik a munkások jogait. Talán igy került a munkásmozgalmi aktivisták körébe, a szerb meg a magyar rendőrség és csendőrség ezért tartotta kommunistagyanúsnak. A szegedi Csillag börtönbe került, ahol több mint egy évet töltött, aztán az orosz frontra vitték, onnan hazakerült, majd bevonultak a partizánok. Mindezt megírtam a Temetetlen múltunk című önéletrajzi regényemben. Morel András naplójegyzeteit olvasva azonban nem győztem csodálkozni azon, hogy a nagyapám sosem tette szóvá, hogy mennyire megkínozták, ütötték verték őket Horthy csendőrei. Erről nem beszélt. Nem akart dicsekedni a hősiességével, nem vallott, nem ismert be semmit. Nekem viszont egy szóval sem árulta el, hogy a Kommunista Pert tagja lett volna. Szerintem erre is akadf magyarázat, a partizánok bejövetelekor egy éjszaka verték a katonák az ablakát, ő mit sem sejtve ajtót nyitott, ahol néhány fegyveres katona úgy elnáspángolta, hogy örök életében sántított. Azt kiabálták, hogy a nagyapám magyar fasiszta. Úgy 68 táján antifasiszta érdemrendnél tüntették volna ki, de ő nem ment el a községházára, hogy átvegye. Az az éjszaka olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy kitörölte az emlékezetéből, hogy valaha is kommunista volt. Csak a holland virágokat tenyésztette. Nem volt vevő, a nagyapám azonban saját örömére gondozta őket. Morel Andtás visszaemlékezéséből azt is kiderült, hogy a harmincas években milyen tömeges volt a vajdasági magyarok részvétele a munkásmozgalomban. A partizánok bejövetele után ezek az emberek sorra eltűntek. Morelnek nem engedték meg, hogy magyarul szólaljon fel a párértekezleten. Akkor voltak jók, akkor kellettek, amikor Horthy ellen agitáltak. Ilyen szörnyű ellentmondások között vergődtek a magyar kommunisták. Az naplójegyzetekben Morel megemlít egy Bakos nevű egyén nevét is. Arra jól emlékszem, hogy a szüleim félve suttogták, hogy egy Bakos nevű ember eltűnt az infombiró határozata után. Nem kizárt, hogy ugyanolyan érvekkel foglalt állást Sztálin mellett, mint Kek Zsigmond, akinek a pokoli dilemmáiról a Temetetlen múltunk című regényemben szintén írtam.