- február 12., péntek
(Naplójegyzetek, fragmentumok)
Az utóbbi időben gyakran találkozom az állítással, hogy nincs független sajtó. Ha az elemzők arra utalnak, hogy nincs pártfüggetlen sajtó, akkor nem osztom a véleményüket, ám amennyiben arra gondolnak, hogy nincs bizonyos eszméktől és értékrendtől független médium, akkor igazat adok nekik, azzal a feltétellel, hogy elismerik: ők sem függetlenek bizonyos eszméktől, és értékrendektől. Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, hogy a „független gondolkodás” szakadt zászlajához ragaszkodik. Szakadt zászló? Úgy van, szakadt bizony, szakadozik ma is, mert minden oldalról szaggatják, az „állami függetlenek” pedig rossz hírbe keverik. Koestler pontosan leírta ez a jelenetet. „Jelenleg ez a nem valami népszerű zászló; abban a tekintetben mindenképpen egyedi, hogy vásznán a megvetést kifejező köpet halottaink vérével együtt száradt meg”.