2027. október 3. szombat
Sajnos a jelenlegi politikai csúcsvezetőség kivéreztette a plurális autonómia gondolatát, és a csak remélni merem, hogy a magyarországi és a szerbiai események hatására a vajdasági magyarokban is életre kel a pluralizmus eszméje.
Az interneten böngészve rábukkantam a Beszélő régi számban ( 2013. szeptember 29.) rébukkantam a kisebbségi helyzettel foglalkozó írásomra. Történt ugyanis, hogy az első elvándorlás idején az értelmiségiek egy része csak a legszükségesebb holmijával menekült, így hát a könyvek a vagy az antikváromban értékesítették vagy konténerekbe kerültek. Ezeket szedték ki a romák, és az utcán árulták. Láttam a könyvek között Dosztojevszkij és Balzac, Németh László és a Illyés Gyula könyveit. A romák megtisztították és a Felszabadulás sugárúton kartondobozokra helyezve árusították ezeket a könyveket. Így mentették a magyar kultúrát! Én a Matica srpska antikváriumban bukkantam Jászi Oszkár Magyar kálvária – magyar feltámadás című, az I. világháború befejezése után, 1920-ban Bécsben kiadott könyvére. Egy éjszaka elolvastam, éppen jókor, mert többek között szóba került a magyar kisebbség is, s a baloldali Jászi Oszkár többek között kifejtette, hogy a politikai és kulturális autonómia a kisebbség megmaradásának feltétele. Abban az időben a kisebbségiek körében is volt némi habozás, el kell ismerni, hogy a történelmi VMDK tűzte elsőnek a zászlójára az autonóma eszméjét, idővel azonban ebben a kérdésben a vajdasági magyar értelmiségiek körében teljes egység született. Igy volt ez az anyaországban is. Az egység ott is teljes volt. Én a baloldali Jászi Oszkár elvét egy budapesti liberális újságban pártfogoltam a Göröngyös utakon című írásomban. Erre emlékeztetni kellene, amikor egyetlen párt próbálja magának kisajátítani az autonómia eszméjét. Annál is inább tarthatatlan a kisajátítás, mert az autonómia törvénybe iktatása a Đinđić-kormány érdeme. A törvénytervezetet megfogalmazó vagy húsztagú bizottság első ülésén (amelyet szintén a Đinđić kormány nevezett ki) Đjiđjić megnyitó felszólalásában kiállt az autonómia eszméje mellett. Az EBESZ képviselője is ezen ezen az állásponton volt. A bizottságnak volt három a VMSZ soraiból kikerülő tagja, közülük kettő már régen búcsút mondott a VMSZ-nek, továbbá két független értelmiségi. Nem lenne szabad a történelmet orwelli módon újraírni, mert ez előbb vagy utóbb orwelli világot szül. A különbségek később derültek ki.,” Kissé Jászi Oszkár hatására én is az autonómia elve mellett álltam ki írtam a Göröngyös utakon című írásomban -, azzal a kikötéssel, hogy demokratikusnak, vagyis plurálisnak kell lennie. Ezzel azonban mindkét oldalról gyanakvást keltettem. Akik kételkedtek az autonómiában, úgy vélték, hogy illúziókat kergetek. Tartották magukat a liberális elvekhez, amit semmiképpen sem szabad a mai értelemben vett szitokszónak tartani, hiszen abban az időben az egész kelet-közép-európai ellenzéki mozgalom liberálisnak vélte magát. Az is volt: Michniktől kezdve Konrád Györgyön át egészen Orbán Viktorig. ’A hozzám legközelebb állók, Kövér László, Fodor Gábor, velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek’ nyilatkozta Orbán Viktor a HVG-nek 1989 augusztusában. (…) Az autonómia hívei viszont a pluralizmus eszméjét kifogásolták. Úgy vélték, ez gyengíti a kisebbségi közösséget, ezért a pluralizmus gondolata nem épült be az autonómia-gondolatokba, s ennek következménye napjainkban is tetten érhető. Az egyéni és a kollektív jogok esetleges konfliktusa még csak napirendre sem került, ellentétben Dél-Tirollal”, írtam a Beszélőben 2013 őszén. Sajnos a jelenlegi politikai csúcsvezetőség kivéreztette a plurális autonómia gondolatát, és a csak remélni merem, hogy a magyarországi és a szerbiai események hatására a vajdasági magyarokban is életre kel a pluralizmus eszméje.