2026. szeptember 21., hétfő

Mi legyen a párton kívüli ellenzéki értelmiséggel, akiket az elmúlt évtizedben kiebrudaltak a közéletből.  A margón vegetáltak. A pályán kívül akadékoskodnak, harsogták az tegnapi pártértelméségiek. Mi legyen azokkal, akik tegnap kritikusok voltak a hatalommal szemben? Hogyan minősítik őket majd az új pártértelmiségiek? Vajon akad-a köztük, aki elismeri őket, azzal a tudattal, hogy a nemzet csak akkor tudja túlélni a viharos időket, ha létezik kritikusan gondolkodó független értelmiségi elitje.

A rólam szóló kritikákat rendezgetve bukkantam Teofil Pančić kritikájára a Temetetlen múltunk című regényemről (Vreme, Beograd, 2021. július 8.). Nagyon meglepett a kritika utolsó mondata: a regény számos részlete az Egy makró emlékiratai című regényemre emlékeztette. Számomra is meglepő gondolat, amely azt sugallja, hogy visszatértem oda, ahonnan elindultam. Csakhogy az elmúlt évtizedek engem is bekeményítettek. Nem tudok a régi lenni. Időközben minden bizonytalan lett. Vagy csak én bizonytalanodtam el? A bűnös jelen láttán megszépítem a múltat? A hatvanas éveket? Érdekes, hogy a hatvanadik születésnapora megjelent írásában Eörsi István is hasonló gondolatokat feszegetett (HÍD, 2001. január – február), Eörsi István és Tefil Pančić! Egy idő távlatából egyre több hasonlóságot fedezek fel közöttük. Mindketten koruk kellemetlen tanúi és kíméletlen kritikusai voltak. Mindketten hittek az írásban. Eörsi halálos betegen fájdalomtól küszködve a mondat felénél az ágyra borult, pihent egy fél órát és folytatta a mondatot. Pančić évekig az ágyhoz szegezve pontosabban érzékelte a külvilágot, mint a polgártársai nagy része. Élete utolsó hetében talán még felébredt benne a remény, hogy a fiatal nemzedék megértette őt.  Mindketten az írással harcoltak a haláluk ellen. Mostanság az új nemzedékek feltűnésekor óhatatlanul felvetődik bennem a kérdés, vajon az új nemzedékek értik-e Pančićot és Eörsit? Erre a kérdésfelvetésre az  is ösztönzött, hogy a magyarországi rendszerváltást valójában a fiatalok döntötték el. Az „őellenztéki pártokkal semmiféle szövetségre nem szándékozó Tisza mozgalomra szavaztak. A szerbiai egyetemisták szintén külön listát állítottak, egy percre sem volt szándékokban a tegnapi ellenzéki pártokkal közösen fellépni.  Igazságtalan az új nemzedék? Nyilván igazságtalan számos ellenzéki politikussal szemben, de hogy a pártokkal szemben mennyire volt igazuk, abban nem merek döntőbíráskodni. Ám a jelen pillanatban nem is ez a fontos, létezik ennél egy másik sokkal fontosabb kérdés. Mi legyen a párton kívüli ellenzéki értelmiséggel, akiket az elmúlt évtizedben kiebrudaltak a közéletből.  A margón vegetáltak. A pályán kívül akadékoskodnak, harsogták az tegnapi pártértelméségiek. Mi legyen azokkal, akik tegnap kritikusok voltak a hatalommal szemben? Hogyan minősítik őket majd az új pártértelmiségiek? Vajon akad-a köztük, aki elismeri őket, azzal a tudattal, hogy a nemzet csak akkor tudja túlélni a viharos időket, ha létezik kritikusan gondolkodó független értelmiségi elitje.