2026. augusztus 26., szerda
Esterházy Péter halálakor azt írtam, hogy elveszett egy fiatal írónemzedék kompasza, Nádas Péter halála pedig számomra azt jelenti, hogy távozott a magyar irodalom legszerényebb és legnagyobb tekintélye. Ha valakit kétely kínzott, Gombosszög felé tekintett.
Ma reggel 8 órakor gombosszegi otthonában, 83 éves korában elhunyt Nádas Péter. Esterházy Péter halálakor azt írtam, hogy elveszett egy fiatal írónemzedék kompasza, Nádas Péter halála pedig számomra azt jelenti, hogy távozott a magyar irodalom legszerényebb és legnagyobb tekintélye. Ha valakit kétely kínzott, Gomosszög felé tekintett. Nem hiszem, hogy tekintélyt kívánt lenni, de műveivel, magatartásaival az lett belőle. Legütőbb ez év májusában találkoztunk a berlini Gorkij Szinházban, előtte ugyancsak Berlinben, először pedig réges-régen Újvidéken. Telt ház előtt beszélt a munkásságáról. Hatalmas sikere volt. Az est után találkoztunk. Anikó több fotót is készített róla, Nádas szívesen áll a lencse elé, az egyk fotón éppen a Temetetlen múltunkat tartottra maga elé. Többszáz oldalas monstrum-regényeket irt, vallotta be ő maga, de maradt annyi energiája, hogy a remekművek írása közben közéleti kérdésekben világosan szőt emeljen – ha kellett, akkor a mindenható többséggel szemben is. Szólt – ha szólni kellett. Szinte biztos vagyok benne, hogy – ez sokszor megtörtént a magyar történelemben – az íróknak volt igaza. Nádas Péter és Esterházy Péter! Írásművészetük különböző volt, de szellemiségük mély és tartós barátságot szült közöttük. A kritikusok szerint Nádas inkább a hagyományos formákkal kísérletezett, Esterházy Péter pedig a szavakkal, a mondatokkal, a szerkesztéssel. Különböztek de a magyar irodalom ezúttal is kiválóan teljesített, a kritikusok nem játszották ki egyiket a másik ellen. Nagyon tudták, hogy egy nagy irodalomnak szüksége van éppen ezekre a különbségekre. A fiatalabb írónemzedék mindkettőjüket igazodási pontnak tekinti. Nehéz szívvel mondom ki, a magyar irodalom nagy korszakától búcsúzzunk.