2026. július 31., csütörtök
Találkoztam számos olyan kisebbségi polgárral, aki még mindig gondban van, őszintén gondolja, hogy a Tiszával valami nincs rendben, igazuk volt a VMSZ vezetőinek, csak ők ezt most nem merik hangoztatni, mert attól félnek, hogy elvesztik az guruló forintok feletti rendelkezést. Ezekben a polgárokban nincs rossz szándék, megérdemlik, hogy őszintén tárják fel előttük, mi történt valójában,
Ma kezdődik a második hőkupola. A piacon hallottam, hogy 10 napig tart. Terjednek az álhírek és a vészhírek. Tegnap még a politika volt a főtéma, ma az időjárás. De ez is telítve van politikával. Fodor Gábor neofideszes modorban kéri számon a Tiszát, hogy miért nem számolt időben a vészhelyzettel. Vannak, akik ennél is durvábban reagálnak, arra biztatják polgártársaikat, hogy egész nap működtessék a légkondikat, töltsék fel vízzel a családi fürdőmedencéket. Mindez jelzi, hogy milyen erős indulatok tombolnak a magyar társadalomban.Az ugyancsak hőkupola alatt szenvedő Vajdaságban senki sem emlegeti a földművesek borzalmas veszteségeit. Az ellenzék nem vádolja a kormányt a katasztrófáért, nem teszik ezt az egyetemisták sem. A vajdmagyar kisebbségi vezetőket is megérinti a magyar változások szellője, megérinti már csak azért is, mert Budapest határozott üzenetet küldött. „…mi azt szeretnénk, hogy Magyarország újra olyan partner legyen, aki nem árkokat ás, hanem hidakat épít, aki egyszerre képes együttműködni a szomszédos államokkal, miközben az ott élő magyar közösségeket is támogatja. Célunk, hogy megszilárdítsuk a magyarok helyét Európában és a világban”, nyilatkozta a 29. Kárpát-medencei Nyári Egyetem és a Határon Túli Intézmények Fórumának tegnapi megnyitóján Velkey György a külügyminisztérium parlamenti államtitkára. Egyben megismételte, hogy Budapesten új szelek fújnak! Sokan kérdezik, hogy milyen szelek fújdogálnak a vajdasági óvatos kivárás légkörében. A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg nem történt volna semmi. Azt ismételgetik, hogy eddig is minden rendben volt, ezért némi kozmetikázással az eddig megtett úton kell haladni. Eléggé cseles politika, akár pszeudo-damaszkuszi útnak is nevezhető. A tegnapi retorika ugyanis mély nyomokat hagyott a vajdasági magyarokban. Mély sebeket hagyott a VMSZ egyoldalú Fidesz-párti és Tisza ellenes választási kampánya. Találkoztam számos olyan kisebbségi polgárral, aki még mindig gondban van, őszintén gondolja, hogy a Tiszával valami nincs rendben, igazuk volt a VMSZ vezetőinek, csak ők ezt most nem merik hangoztatni, mert attól félnek, hogy elvesztik az guruló forintok feletti rendelkezést. Ezekben a polgárokban nincs rossz szándék, megérdemlik, hogy őszintén tárják fel előttük, mi történt valójában, miért volt szükség arra a brutálisan egyoldalú választási propagandára? A következmény nyilvánvaló: a magyar közösség tagjainak nagy része továbbra is zárkózott a Tiszával szemben. Ezt csak a VMSZ nyílt és őszinte önkritikája tudná gyógyítani. Miért olyan nehéz beismerni, hogy tévedtek? Ugyanakkor a propaganda árkokat ásott az anyaországi polgárok és a határontúliak között is. Az előbbiek között akadnak, akik felkapják a fejüket és a közösségi hálón kérdezik: ezért támogatjuk őket, hogy a nemzetük többsége ellen forduljanak. Nem mi akarjuk rendezni az ő sorsukat, mi nem avatkozunk be az ő választásaikba, ők akarnak dönteni a mi sorsunkról, a mi adónkról. Őket is meg kell nyugtatni. A brutális választási kampány egy párt vezetőségének a bűne, nem pedig az egész közösség műve. Jó lenne tehát ezekben a hónapokban gyógyítani a traumákat, nyilvánosan levonni a tanulságot, hogy a következőkben ilyesmi ne forduljon elő, nehogy négy év múlva a szabadkai sportcsarnokban a Tisza mellett kampányoljanak a Magyar Nemzeti Tanács részvételével úgy, ahogyan kampányoltak a Fidesz mellett. Ez azt jelenti, hogy nyilvánosan kellene megvitatni, megfogalmazni a magyarországi választási kampányok új szabályait. Jó példával szolgál Németh László belgrádi püspök a Klubrádióban elhangzott irányt mutató nyilatkozata. Utalt a támogatások meggondolatlan felhasználására is. Jó, jó a foci, de ennél sokkal fontosabb a kultúra, amely az identitásunk alapja, mondta. Komolyan kell venni azt a figyelmeztetést is, hogy a vajdasági magyarok Szerbiában fizetik az adójukat, ezért a szerb államnak kell gondoskodni az alapvető jogaik teljes mértékű biztosításáról. Miért fizesse a szolnoki fodrásznő a kisebbségi közmédiumokat, az iskolák fenntartását, hogy ne soroljam tovább, ha ez a szerb állam nyilvánosan vállalt kötelessége? Nos, ezt már a kormányzati bársonyszékekben üldögélő kisebbségi vezetőknek kell biztosítani a kormányban – de ha kell akkor a parlamentben is.