2026. április 20. hétfő
„Ahogy látom, időnként meg-megtörik a vajdasági magyar csend. Hallatja a szavát a Vajdasági Magyar Plénum és alakulnak a Tisza-szigetek, nyilván annak a felismerésnek a birtokában, hogy a vajdasági változások Budapesten kezdődnek. Az utóbbi hónapban gyakrabban találkozom az interneten a peremre szorított VMDK-val is. Új nevek tűnnek fel, ami önmagában is felfrissülést jelent. Jóslatokba nem bocsátkozhatom, egyelőre csak sejtem, hogy talán születik valamiféle alternatíva is, amely új energiákat szül a vajdasági magyar közösségben.”
Ezt írtam 2026. február 21-i naplójegyzetemben. A magyarországi választások után ezek a kezdeményezések kezdenek beérni. Javukra írható, hogy a változtatások igényét a magyarországi választások elött jelentették be, s nem a választások után rohantak a budapesti kanosszajárásra. Most megalakult Magyar Mozgalom, a Vajdasági Tisza Szigetek Közösségi Tér és más polgári csoportok. összefogásaként a Vajdasági Magyar Újrakezdés nevű párt. Ami a kanosszajárást illeti, Orbán Viktor legalább elismerte a vereséget, a VMSz amely erőteljesen részt vett a Fidesz-kampányban, a vereséget gyorsan feledve egyeztetni rohan Budapestre. Ugyan miben? Hogy Magyar Péter ismerje el, hogy háborúra készül? Vagy lássa be, hogy nem képviseli a biztonságunkat és a jólétünket? Vagy hogy visszavonja azokat a kedvezményeket, amelyeket a Fidesz biztosított? Ez bizony nagyon kínos egyeztetés lenne. Sokkal helyesebb lenne, elismerni a vereséget, a céltévesztett a magyarok közötti árkokat ásó kampány abszurdumát, és ugyanúgy, mint Orbán Viktor a VMSZ megújhodásán töprengeni. Ha egy kisebbségi párt vereséget szenved, az még nem jelenti a világvégét, hanem a megújhodás kezdetét.