2026. február 19., csütörtök
Olvasom a regnáló politikusok bejelentését, hogy az egyetemisták a minap az 1826-ban Budapesten megalakított Matica srpska ellen tüntettek. Aligha hiszem, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában létrehozott szerb kulturális intézmény volt a tüntetők célpontja, inkább a regnáló politikusok elleni tüntetésről van szó. Feltételezem, hogy ha az diszhelyeken nem a miniszterek, hanem az európai kulturális térségben elismert szerb írók jelesei, mint például Dragan Velikić, Svetislav Basara, Vladimir Arsenijević ültek volna, akkor egészen más jellegű lett volna az az ünnepség. Annál is inkább őket illeti meg a diszhely, mert a szerb írók az elmúlt évtizedekben jobban teljesítettek, mint a szerb politikusok. Meg aztán arra is emlékszem, hogy a Matica srpska könyvtárában nem a politikusok üldögéltek, hogy bővítsek a tudásukat, hanem az egyetemisták, hogy megalapozzák a tudásukat. Minden kétszáz éves intézménynek vannak ragyogó periódusai és természetesen akadnak nem éppen dicséretes időszakai is. Nem az én tisztem megítélni, hogy a Matica srpska jelenleg melyik periódusban van, ez a szerb kultúrtörténészek dolga. Én azonban sosem felejtem el a Matica könyvtárát, amelyben a szakmai hivatásukat kiválóan művelő könyvtárosok dolgoznak. Hálás vagyok nekik, mert főleg az Áttüntetések és a Neoplanta című regényeim írása előtti kutatómunkában készségesen segítettek. Ezenkívül az első szerb nyelvre lefordított regényem az Egy makró emlékiratai Aleksandar Tišma fordításában szintén a Matica srpska kiadásában jelent meg. Tišma a belgrádi Politika napilapban az első között hívta fel a figyelmet a regényre és ő volt a könyv szerkesztője is.