Naplójegyzetek, fragmentumok
- augusztus 25., szerda
Ha Közép-Európa került szóba, sokféle, sokszor ellentmondó értelmezésekkel találkoztam. A nyolcvanas években közép-európai hitvallás majdnem Szerbiában hazaárulással volt egyenlő, akkoriban azért is vállaltam, hogy részt vegyek a villenicai közép-európai tanácskozáson. A fogalom a kilencvenes években a Vajdasági magyar kultúrában is divatba jött Közép-Európa, akik Szerbiától menekültek, azok Közép-Európában valamiféle idillt láttak. Ezzel sem tudtam azonosulni. Inkább a musili iróniával közelíteném meg, de ha már idillre gondolok, akkor inkább abszurd idillről kellene szólni. Hogy történhetett meg, hogy a népek, amelyek a szabadságról álmondtak, most az autokráciával hálnak? Az én közép-európaiságom legjobb útvezetője az irodalom volt. (…)