Naplójegyzetek, fragmentumok
- augusztus 8., vasárnap
Az elmúlt ötven esztendőben soha még nem érzékeltem ennyire a vajdasági magyarság önkétes függőségét, mint az utóbbi évtizedben. Függőség mindig volt, az egypártrendszeri függőség tagadhatatlan, csakhogy nem önkéntes. Izgatottan lestük, hogy holnap vagy holnapután rövidebbre, vagy hosszabbra fogják-e a pórázt. Megtanultuk olvasni a sajtót, amelyből arról is értesültünk, amit nem volt szabad nyíltan leírni. Megtanultunk úgy írni, hogy abból az is kiderüljön, amit nem volt szabad egy az egyben kimondani. Létezett kollektív társadalmi köznyelvi cinkosság. Értettük egymást! Nem volt gondolatszabadság, de azért szabadon gondolkodtunk. Mostanság azonban változott a helyzet, a függőség önkéntes lett, hiszen a titkos választásokon mi választjuk meg a vezetőinket. A győztesnek vannak szenvedélyes hívei és ellenfelei. A szabadon megválasztott vezetőink viszont Belgrádtól is és Budapesttől függenek, bár őket sem kényszeríti senki erre, hiszen szabadon választják az epizódszerepet. Lehet, hogy az utókor – ha még lesz – nem győz majd csodálkozni azon, hogy miért lettünk az autoriter rendszer önkéntesei?
A magyar Országgyűlés elnöke vasárnap az erdélyi Oroszhegy községhez tartozó, Székelyszentkirályon tartott beszédében vázolta a ránk váró veszélyeket. Azt nem árulat el, hogy honnan érkeznek, de a hivatalos narratíva szerint a liberális Európa képviseli a veszélyt. „A 21. században immár az alávetésre és kifosztásra kiszemelt embereknek elsődlegesen nem az országát, hanem a tudatát akarják megszállni, a lelkét akarják rabul ejteni. Az új harcmodor lényege, hogy az embert elidegenítik természetes közösségeitől, államától, nemzetétől, szülőföldjétől, hitétől, hagyományaitól, végső soron kiforgatják önazonosságából, sőt a végén a szó szoros értelemben önmagából is. Még annak a bizonyosságát is elveszik tőle, hogy fiú-e vagy lány.”