Naplójegyzetek, fragmentumok
2021.február 23, kedd
Adil Zulfikarpašić már a harmincas években csatlakozott a kommunistákhoz. Godine 1939. konfliktusba került a kommunistákkal, mert a nevezetes baloldali vitában igazat adott Krležának. Kizárták a pártból. A II. világágháború előtt visszavették a pártba, végigharcolta az antifasiszta háborút, amelynek végén azonban újra szembekerült a mozgalomba, 1946-ban emigrált és Tito bírálója lett. Miért? Az Út Fočába cimű könyvében leírta ennek a magyarázatát. Történt ugyanis, hogy Straja Kočović, a véreskezű csetnik egyszeriben partizán parancsnok lett. Zulfikarpašić nem tudott belenyugodni, hogy azok a csetnikek, akik a háború végén csatlakoztak a partizánokhoz, kollektív amnesztiát kaptak, sokan közülük pedig vezető beosztásban részsültek. A régi kommunista, és a kezdetektől a partizánok soraiban harcoló Zulfikarpašić nem volt megbékélni azzal a gondolattal, hogy a fočai vérfürdőt megrendező csetnikek most egy köpenyegfordítással megbocsájtást nyerjenek. (…)