Naplójegyzetek, fragmentumok
- február 17., szerda
Riadtan tapasztalom, hogy az álhíreket, vagy féligazságokat terjesztő intrikusok, a fake news művészeinek felvonulását. Egyik lábukkal a hatalomban vannak, a másikkal az ellenzékben. Sosem mondják azt, hogy igen vagy nem, hanem éppen ellenkezőleg. Szorgalmasan gyűjtik a tisztségeket és a rangokat, mindenütt megjelennek, de sosem ott, ahol határozottan nyilatkozni kellene. Valahogy igy néz ki napjaink sikeres, köztiszteletnek örvendő embere. Egyszóval: tévedhetetlen. Velük szemben inkább Goethe vallomásával rokonszenvezem. „Csak meg kell öregednünk, hogy megszelídüljünk; – írta a nagy német író – nem látok sehol egy hibát, amit magam is el nem követtem volna”. Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem a haszonleső tévedésekre gondolok, hanem azokra, amelyek nem másoknak, hanem nekünk okoztak károkat. Nekünk – csakis nekünk!