- december 30., szerda
(fragmentumok)
Horvátországban reng a föld.
Immár 14 éve berlini tartózkodásom idején a Balkánról és rólunk című, a Mozgó Világban megjelent naplójegyzeteimben (Mozgó Világ, 2006. augusztus) felfigyeltem az erősödő idegengyűlöletre és kénytelen voltam leszögezni, hogy az állapotok rosszabbak, mint 10-20 évvel ezelőtt. (…) Sajnos a magyar világot se kerülte el ez a veszély, nem váratlan, hogy a kisebbségek körében is terjedni kezdett. „Ebbe a csapdába estek a környező országok kisebbségei is – írtam – főleg annak újdonsült messiásai, aminek következtében a kisebbségi értelmiségi eliteknek le kellett mondaniuk arról a tudástőkéről, amelyre azzal tettek szert, hogy részt vettek a környező országok szellemi életében. Balkán, ismételgették lekicsinylően, s megelégedtek néhány szólammal, miközben a nyugati világban nem kis intézményi és alapítványi támogatással komoly és elmélyült könyveket írtak a témáról. Ez minket nem érdekel. Mi egészen mások vagyunk, mondogatták fölényeskedve, azt viszont nem tudták megmondani, hogy hol is vannak. Valahol. A Valahol-Magyarországban. Az egész balkáni kérdéskör néhány politikai frázis és tömérdek közhely hangoztatásában merült ki.” (Mozgó ViIág, 2006. augusztusa). Igaz, Orbán és Vučić barátsága után elmaradoznak a sajkacsás karikatúrák, de a politikán túli mélyebb kulturális, szellemi interakciók feltárása még hátra van.