2020. december 29., kedd
(fragmentumok)
(…) 12:20 perckor a 7. emeleti lakásom szobájában csúszkálni kezdett a székem. Felálltam és szédülésfélét éreztem, de közben újra megremegett a föld, majd újra. Összesen háromszor. Közben Anikó kiszaladt a nagyszobából, percekig zavartan álldogáltunk, nem tudtuk mit tegyünk. A szomszédok a folyósón gyülekeztek. Maradtak, maradtunk és – vártunk. A 6,4-es erősségű 10 kilométeres mélységű földrengés epicentruma 37 kilométerre Zágrábtól, Petrinjaban volt, olvasom az interneten. Nem volt erőm folytatni az írást. Bekapcsoltam a tévét, az N1 zágrábi stúdiója helyszíni közvetítést sugárzott. A földrengéstől függetlenül a stúdió riporterasszonya éppen Petrinja polgármesterével készített volna interjút, amikor megremegett a föld, így tehát a stúdió helyszíni közvetítésben számolt be arról a pillanatról, amikor a petrinjai házak romba dőltek. Porfelhő, hatalmas robaj, láttam a romba dűlő házakat. Iszonyú pusztítás. Zárbábban kisebb károk keletkeztek. Horvátországra rájár a rúd. Telefonálok az ismerősöknek Vlaho Bogišić rendben. Slobodan Šnajder tíz kilométerre nyugatra lakik Zágrábtól, érezte a rengést, de a lakása semmi kárt nem szenvedett. Seid Serdarević: minden rendben. Tito Bilopavlović a lányánál lakik mert a tavaszi földrengésben megrongálódott a lakása és még nem renoválták. Telefonálok Jergovićnak, nem veszi fel a mobilt. Bizonyára a zűrzavar miatt. Pár perc múlva üzeni: „A tető a helyén, a fejem a vállamon”.