Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. január 11., szombat
Újra a Sinkó-monodrámával vívódik. Elkezdtem, abbahagytam, újra kezdtem, szinte fáj az írás. Kishitű lettem, bár a lelkiismeretem azt diktálja, hogy okvetlenül fejezzem be. Ezzel tartozom magamnak. És a kifosztott múltamnak. Bosnyák István írja (Vázlatok egy portréhoz), hogy a XX. század magyar irodalomtörténetének vannak nagyobb és erőteljesebb íróművészei, de a század drámája egyetlen magyar író művében sincs jelen akkora intenzitással, mint Sinkónál. Bosnyák azt is bevallja, hogy azért foglalkozik olyan kitartóan Sinkó életművével, mert ez az egyetlen biztos pont, amelyre építkezni tud. Köszönöm, Pista! Igazad van, ez biztos pont, de építkezni már senki sem akar. A fundamentum elhagyatott. Divat lett minél távolabb maradni Sinkótól.