2017. október 15., vasárnap
Egy írónak időnként muszáj Nietzschét olvasni, még akkor is, ha gondolatai néha tévútra vezetnek. Ám sokkal jobb a tévúton tépelődni, mint az egyenesen galoppozni. Olvasni kell. Nietzschét, hogy felszabadítsa a gúzsba kötött szellememet. Mert ezt a veszélyt érzem nap mint nap. Az éjszaka Nietzsche ifjúkori írásait olvasgattam. A görögökből hiányzik a józanság, olvasom, s ettől a megállapítástól szárnyalni kezd a képzeletem. „Túlzott szenzibilitás, abnormálisan felfokozott ideg- és cerebrális élet, heves és szenvedélyes akarás”.
Magyarországon dúl a Soros-ellenes háború. Most már a Sátánról beszél Semjén Zsolt. Azt hiszem Magyarország sokkal nagyobb gondban van, mint gondolnánk, teljes a demográfiai válság, a fiatalok menekülnek az országból, a hatalmi párt nem lát megoldást, s ezért szüksége van a Nagy Bűnbakra, a Sátánra. Nem a pártharcokra gondolok, újvidéki elszigeteltségemben azoktól egyre távolabb kerülök, s innen nézve ezek a pártharcok a baljós jövő tünetei: arról van szó, hogy fogyóban a nemzeti életakarás. A nemzeti öngyilkosság egyik formája az „ellenség” kiirtásával kezdődik. (…)