Rudolf Schmitz úr Ujvidéken átutazva Tišma úr tiszteletére renoválni kívánja a Dornstädter cukrászdát
szerda, 20 szeptember 2006
by Végel László
Kevesen ismerik Rudolf Schmitzet a jeles újvidéki polgárt, aki a hajdani Monarchia majdnem minden nyelvét beszélte. Nem emlékeznek már Újvidéken rá, mint ahogy a Monarchia nyelveit sem beszélik többé.A soknyelvű városból lassan egynyelvű lesz, ami nemcsak a tolerancia nagyfokú hiányára mutat rá, hanem, egyféle közép-európai kultúrával radikális szakítást is jelent. Kevesen tudják tehát, hogy Schmitz
- Published in Próza
Kiš úr gesztusai
szerda, 20 szeptember 2006
by Végel László
Hónapok óta érthető szorongás kerít hatalmába, de ugyanakkor érthetetlen tartózkodás vesz erőt rajtam arra a gondolatra, hogy Danilo Kišről írjak, talán ezért is mondtam le egymás után a különböző rokonszenves Kiš-tanácskozásokat, mert úgy találtam, hogy elölről kellene átgondolni a Kiš-kérdést, nem miatta, hanem magam/magunk miatt,
- Published in Esszék
Magyar labirintus
szerda, 20 szeptember 2006
by Végel László
A különbségek csalóka játéka Jugoszláviában szocializálódtam, abban az országban, amelyben szembesültek az európai nemzeti és kulturális különbségek. Szlovénia a Nyugathoz tartózónak vélte magát, sokkal inkább, mint Magyarország. Horvátország Közép-Európa gondolatával cinkoskodott, Szerbia és Macedónia pedig a Balkánhoz vonzódott. A nemzeti sajátosságok gazdag és ellentmondásos világa bontakozott ki a szemem előtt. Ehhez járult még hozzá a
- Published in Esszék
Bányai János: Az esszé: útban az elbeszélés felé
szerda, 20 szeptember 2006
by Végel László
AZ ESSZÉ: ÚTBAN AZ ELBESZÉLÉS FELÉ A metlikai tölgyfáktól Wittgenstein szövőszékéig, és tovább Az esszé konferenciacím legalább két válaszlehetőséget kínál: elsősorban „esszét az esszéről”, másodsorban esszéírást. Úgy is fel lehet állítani tehát a hozzászólást, hogy „az esszé” helyett esszét mondunk, amiből jó esetben az is kiderülhet, hogy mit gondolunk az eszszéről, történetéről és poétikájáról, valamint
Exterritórium (2000) részlet
szombat, 16 szeptember 2006
by Végel László
Szenttamási utca – Tömegsírok, újra – Történet a szomszédasszonyról – Újvidéki utazás Kétheti nyugalmas szabadkai tartózkodásod ellenére közérzeted rosszabbodott, légüres térben vergődtél, mint akiről megfeledkeztek a jó vagy a rossz dolgokhoz láncoló hatalmak. A Soros irodából jelentették, hogy rövidesen beindul a mindennapi munka, tehát napjaid egy részét munkahelyeden töltöd majd el. Szabadkai ismerőseid marasztaltak, aggódtak
- Published in Próza
Honismereti kirándulás
péntek, 15 szeptember 2006
by Végel László
Etusról, az a hír járta, hogy nagyravágyó. Már, hogy nem lenne az, bizonygatták, hiszen évek óta angol órákra jár. Aztán meg kiutazott Angliába bébiszittereskedni.
- Published in Via Kelebia
Ullyssesi út – Részlet
péntek, 15 szeptember 2006
by Végel László
„Amikor a centrum beszél” – jegyezte meg Ulf Hannerz a stockholmi egyetem professzora, -, „a periféria hallgatja, és többnyire nem beszél vissza.” Valójában ez a globalizmus egyik vezérelve, de ugyanez a nemzetállam alapelve is.Vajon a nagy francia forradalom jakobinus centralizmusa nem volt kegyetlenebb a másságok iránt, mint a mai globalizáció? Vajon Hitler globális nemzetkoncepciójában nem
- Published in Esszék
Peremregény, fattyúregény
hétfő, 11 szeptember 2006
by Végel László
Vagy hat évvel ezelőtt, 1996-ban, egy belgrádi szerb kiadó kiadta a Nagy Közép-Európai Lakoma bevonul a Pikareszk Regénybe című „beszélyemet”, amelyben a határ képviseli a regény terét (és talán a hősét is): mindenki azt rohamozza, azt akarja bevenni, átlépni, meghódítani és megsemmisíteni. Az (ország)határ talán a legnagyobb közép-európai rögeszme és trauma, hiszen az minden tér
- Published in Esszék
Parainézis (1987) – részlet
csütörtök, 07 szeptember 2006
by Végel László
Epilógus Kiválóan megszervezett centrifugális erő Damján Pál gondosan bebugyolálta magát a meleg pléddel, és az ablak előtt álló hintaszékbe ült. Két óra, és Ilona még nem hozza az ebédet. Hétvégeken mindig szorongatta a félelem, mi lesz, ha egyszer elmarad. Akkor örökre visszahanyatlik a hintaszékbe, bevonul a tárgyak világába meg a kínos álmokba. Akkor mindennek vége
- Published in Próza
(Magyar) Eckhart gyűrűje (1988) – részlet
csütörtök, 07 szeptember 2006
by Végel László
TOBIÁS VALLOMÁSA A MÁGIKUS KÖRRŐL Tóbiás vagyok, a sokat szenvedett, a megszégyenített, a meggyalázott, a meggyűlölt, s kortársaitól csúfosan megtagadott Tobit fia. Tanácstalanul a ráncos égre nézek és kérdem: ki vagyok? mi célt szolgálnak ismereteink, érzelmeink és szenvedélyeink: reményeink, szerelmünk, kitartásunk, gyűlöletünk és rajongásunk? Éveken át kishitűen elfogadtam: akaratom ellenére sodródok a kijelölt
- Published in Próza