Laslo Vegel: Bezdomni eseji. Beograd, 2002. Végel László két, magyarul korábban kiadott esszékötete, az1992-es Lemondás és megmaradás, és a 2000-ben kiadott Peremvidéki élet jelent meg most szerbül Belgrádban, Vickó Árpád értő tolmácsolásában. Megkísérlem a szerb nyelvű kötet címét – Bezdomni eseji – „visszafordítani” magyarra. Így mondhatom: otthontalan eszszék, esetleg: az otthontalanság esszéi . . . […]

Végel László 1991-ben és 1992-ben esszésorozatot írt Újvidékről,a városszíneváltozásáról, arról, hogy alig egy-két év alattmiként semmizte ki a nemzetállamra („egy ország, egy nyelv”) hivatkozó,belháborúk bódulatába szédült nemzeti eszme szelleme a várost,történetét és hagyományát. Végel a város nevezetes, régi és újabbhelyszíneit járta sorra, utcákat, tereket, piacokat, pályaudvarokat, de amostanra már csak emlékezetből felidézhető örmény templomot, a […]

Végel László: Peremvidéki élet Két nagyobb lélegzetű tanulmány fogja közre Végel László kötetbe gyűjtött esszéit, amelyek mind keletkezésüket, mind tematikájukat tekintve a XX. század – balkáni perspektívából nézve: kataklizmatikus – utolsó évtizedéhez kapcsolódnak. Amíg a kisesszé kategóriájába sorolható írások a kijelölt évtized kor- illetve kórtörténeti szempontú értelmezéseit jelentik, addig az 1999-es keletkezésű bevezető írás elv- […]

AZ ESSZÉ: ÚTBAN AZ ELBESZÉLÉS FELÉ A metlikai tölgyfáktól Wittgenstein szövőszékéig, és tovább Az esszé konferenciacím legalább két válaszlehetőséget kínál: elsősorban „esszét az esszéről”, másodsorban esszéírást. Úgy is fel lehet állítani tehát a hozzászólást, hogy „az esszé” helyett esszét mondunk, amiből jó esetben az is kiderülhet, hogy mit gondolunk az eszszéről, történetéről és poétikájáról, valamint […]

Szenttamási utca – Tömegsírok, újra – Történet a szomszédasszonyról – Újvidéki utazás Kétheti nyugalmas szabadkai tartózkodásod ellenére közérzeted rosszabbodott, légüres térben vergődtél, mint akiről megfeledkeztek a jó vagy a rossz dolgokhoz láncoló hatalmak. A Soros irodából jelentették, hogy rövidesen beindul a mindennapi munka, tehát napjaid egy részét munkahelyeden töltöd majd el. Szabadkai ismerőseid marasztaltak, aggódtak […]

„Amikor a centrum beszél” – jegyezte meg Ulf Hannerz a stockholmi egyetem professzora, -, „a periféria hallgatja, és többnyire nem beszél vissza.” Valójában ez a globalizmus egyik vezérelve, de ugyanez a nemzetállam alapelve is.Vajon a nagy francia forradalom jakobinus centralizmusa nem volt kegyetlenebb a másságok iránt, mint a mai globalizáció? Vajon Hitler globális nemzetkoncepciójában nem […]

Vagy hat évvel ezelőtt, 1996-ban, egy belgrádi szerb kiadó kiadta a Nagy Közép-Európai Lakoma bevonul a Pikareszk Regénybe című „beszélyemet”, amelyben a határ képviseli a regény terét (és talán a hősét is): mindenki azt rohamozza, azt akarja bevenni, átlépni, meghódítani és megsemmisíteni. Az (ország)határ talán a legnagyobb közép-európai rögeszme és trauma, hiszen az minden tér […]

Végel László az a vajdasági magyar író – s ebből következően az egyetlen -, akinek előbb jelennek meg a könyvei szerb fordításban, mint magyarul. Végel töretlen lendülettel írja esszéit, regényeit, drámáit, elbeszéléseit, Vickó Árpád pedig lankadatlan szorgalommal készíti értő fordításukat, én meg képtelen vagyok elképzelni, minek. Van, lenne értő olvasója Végel szerbre fordított írásainak? A […]

(Végel László: Parainézis) Történik Újvidéken, a múlt század – milyen furcsa ma ezt írni a közelmúltról, hogy múlt század, sőt múlt évezred -, tehát a múlt évszázad hetvenes éveiben, hogy Damján Pál, Damján Gábriel nevelőapja, háború előtti kommunista, majd partizán, végül a szocializmus anyagi-politikai-hatalmi haszonélvezője a kor és a társadalmi mozgások kényszere alatt múltja kapcsán […]