2018. január 26., péntek Anatol France felteszi a kérdést: ”Mi a szocializmus?” A válasz: „A világ lelkiismerete.” Manapság nem mernék leírni ilyen mondatot. Minden kispolgár komcsinak kiáltana ki, ami nem is zavarna, sokkal inkább bántana az értelmiségi kollégák lefitymáló arckifejezése a lelkiismeret szó hallatára. Miféle lelkiismeret? Manapság ilyesmiről nem illik beszélni. Pedig több nemzedéknek – […]

2018. január 23., kedd Dubrovnik szállóban találkozom Slobodan Šnajderrel. Írja a drámát, a Horvát Faust második részét. Ahogy mondja, ez már Jugoszlávia szétveréséről szól. Sorra kerülnek nem csak a horvát, hanem a szerb bűnök is. Egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy Jugoszlávia széthullása nem csak az országot szétverő afféle balkáni törzsi háborúnak nevezhető, ennél […]

2017. január 15., hétfő. Éjszaka folytatom Nádas Péter memoárjának olvasását. Sztálin meghalt, a gyermek Nádas megsiratta a diktátor halálát. „Sztálin nem lehet halott, értsd, az univerzum nem sérülhet.” Anyja megütközve figyelte sírását. Ezek a sorok nagyon sokat segítenek nekem, hogy megértsem az akkori Magyarországot, sokkal jobban, mint az „átkost” kiátkozó tucatirodalom. Eszembe jut 1980 május […]

2018. január 14., vasárnap Hideg szél, egész nap a lakásban maradok, lemondok a napi sétáról is. Olvasom a Világló részleteket. Nádas félreérthetetlen különbséget tesz a kollaboránsok és a végrehajtók között, s nagyobb ellenszenvvel ír az előbbiekről, mint az utóbbiakról. Remekül vázolja fel a diktatúrák arcképcsarnokát. Kár, hogy nem folytatja…. Azon töprengek, hogy milyenek a végrehajtók, […]

2018. január 7., vasárnap Az utcák kihaltak, a buszok üresek. A legtöbb kávézó, étterem zárva. Úgy látszik, az ortodox karácsony a legnagyobb ünnep Szerbiában, nagyobb, mint az új év első napja. Este Stefan Zweig: A tegnap világa. „Napjainkig még soha sem volt példa erre: ugyanaz az emberiség összességében, ördöginél ördögibben viselkedik, és istenéhez hasonlatosat produkál.” […]

2018. január 6., szombat. Dolgozom a Temetetlen múltakon. Vázlatok, vázlatok…(…) Ortodox szenteste. Az üzletek zárva. Késő éjszaka a szomszédos szerb háztömbből fülsikító zene, turbó-folk dalok a szerb karácsony estéjén, de nem veszek tudomást róla. Nem is zavarnak. Megszoktam. Éjfél körül néhány oldal Stefan Zweig: „A tegnap világa”. Nem tudom letenni a könyvet. A harmincas évekről […]

2018. január 5., péntek Két legutóbbi regényemben, a Neoplantában és a Balkáni szépségben szembenéztem a századommal – és magammal is. Osztom Nádas Péter vélekedését: nem érdekel többé “szűrrealizmus lecsorgó óralapja”, a “lángoló zsiráf”, az egotista irodalom, vagy a széplelkek szellemes irodalmi blüffjei. Regényeim egyetlen mondata sem marad a puszta személyesnél. Közéleti aura nélkül nem lehet […]

2018. január 3., szerda Széljegyzetek a Temetetlen múltak című regényemhez: Csuka János (a Délvidéki magyarság története, 1918-1941) elismeri, hogy azokat a magyarokat, akik „kisebb-nagyobb előnyökért álltak oda a magyarságot üldöző radikális párt szekerét tolni, a nem is titkolt és a szerbek által megértett társadalmi kiközösítés sújtotta.” Kiközösítés – ez valóban súlyos minősítés és nagy kár, […]

2018. január 1., hétfő Lassan haladok a Temetetlen múltakkal, bizonyára a gyerekkor megidézése miatt. Mint a Hontalan esszékben írtam, félek a gyerekkori hamis idillek irodalmétól. Nevetnem kell, ha a regényekben arról olvasok, hogy gyerekkorban milyen okosak az írók, okosabbak, mint 40 évesen. Félek a naiv és bölcs gyerekkori emlékek inflációjától. Az apámról romantika és szentimentalizmus […]