(Az Ábrahám kése. C. esszékötetről. Részletek) Ez az „örök sóvárgás” a Történelemre, ez a transzcendens utópizmus a rejtett és személyes témája a kötet utolsó írásának, a Vallomás és töprengésnek is, ennek a hitnek a latolgatása folyik a vívódó „feljegyzésekben”. Végel konstatálja a „marxista reneszánsz” és a vele összhangba került kritikus avantgárdizmus pillanatának tűntét, a politikai […]

Végel szétzilált „ICH”-je az aszfalt színtiszta terméke, ami az élvonalban ritkaságnak számít. (Talán nem szólítottak már fel annyiszor minket arra, hogy pirulákról meg magnetofonokról írjunk?) De hol is lézeng ez az „ICH”? A FAKSZ − a KLUB − a „KONSZOLIDÁLT MÉRNÖK” − a VÁR mind-mind városi legenda, ahogy városi a szaftos, folyékony és olvasható szleng […]

Az „Egy makró emlékiratai” Aleksandar Tišma fordításában azt a dimenziót viszi bele kortárs irodalmunkba, mely az utóbbi huszonöt év során mindig is hiányzott belőle ahhoz, hogy teljes mértékben korszerűvé váljék: aktuális, korszerű tartalmat csakúgy, mint e tartalom modern megformálásmódját.A maga tartalmi-tematikus és kifejezésbeli erényeivel ez a regény, mely nem konvencionális irodalmi eszközökkel beszél azokról az […]

(Az Egy makró emlékiratairól) Ami a nyelviséget illeti, valóban nem kívánt megfelelni az elvárásoknak, bizonyos referencializáló nyelvi igényeknek például egyáltalán nem. Irritáló lehetett, hogy sem dialektológiai pontosságra, sem pedig szociolingvisztikai megbízhatóságra nem törekszik, „ez a nyelv nem létezik” (Tomán). Mai látószögből úgy tűnik, a szóban forgó nyelvi attitűd, bizonyos törekvéseiben egészen máig terjedő távlatokba mutat: […]

Az Egy makró emlékiratat Esterházy Péter Függőjében) A „kozmopolita lokálpatrióta” Végel László Jugoszláviában, Vajdaságban él és alkot, és ezt a magyar irodalmat még mindig „határon túli magyar irodalomnak” vagy akár „kisebbségi”-nek, „nemzetiségi”-nek szokás titulálni. Rendkívül bonyolult kérdéskör ez, de köztudott, hogy ezek olyan kategóriák, amelyek inkább politikailag használhatók, és századunkban, amikor a határok átjárhatóságáról és […]

(A kisebbségi magyar nem.) „Élt egyszer egy keleti kalmár, akinek volt egy papagája. A papagáj egy napon felborított egy olajosüveget. A kalmárt elfogta a méreg, és botjával fejbe vágta a papagájt. A madár attól fogva nem beszélt többé, pedig azelőtt igen értelmesnek mutatkozott.” [1] Homi Bhabha Frantz Fanon Black Skin, White Maskjának 1986-os kiadásához írt […]

Epilógus Kiválóan megszervezett centrifugális erő Damján Pál gondosan bebugyolálta magát a meleg pléddel, és az ablak előtt álló hintaszékbe ült. Két óra, és Ilona még nem hozza az ebédet. Hétvégeken mindig szorongatta a félelem, mi lesz, ha egyszer elmarad. Akkor örökre visszahanyatlik a hintaszékbe, bevonul a tárgyak világába meg a kínos álmokba. Akkor mindennek vége […]

    TOBIÁS VALLOMÁSA A MÁGIKUS KÖRRŐL Tóbiás vagyok, a sokat szenvedett, a megszégyenített, a meggyalázott, a meggyűlölt, s kortársaitól csúfosan megtagadott Tobit fia. Tanácstalanul a ráncos égre nézek és kérdem: ki vagyok? mi célt szolgálnak ismereteink, érzelmeink és szenvedélyeink: reményeink, szerelmünk, kitartásunk, gyűlöletünk és rajongásunk? Éveken át kishitűen elfogadtam: akaratom ellenére sodródok a kijelölt […]

  A taxi fénycsóvájában látod a kihalt utcát, sötét ablakokat. Intesz a sofőrnek, pénzt veszel elő, fizetsz, és kilépsz az autóból. A sofőr kidugja fejét az ablakon. Kérdően néz rád. Intesz neki, ne várjon. Maradsz. Eltünnek a taxi stopplámpái, megfordulsz, gyalog mész a házig, amelytől a forgatás annyiszor futni kezdtél. Egy távoli udvarban égve felejtett […]