Naplójegyzetek – Fragmentumok – 2018. augusztus 22.

  2010. június A kettes villamos és a dedinjei frakció Időnként végigpásztázom az „országos tévéstúdiók” vitaműsorait, azonban mindenhol ugyanazok az illetők szerepelnek. Kommentálnak, vitatkoznak, néha még egymás torkának is esnek. Mindez afféle családi perpatvarra emlékeztet. Az országos adók valójában a belgrádi jet-set belterjes világát tárják fel. Kragujevac, Nis, hogy ne is említsem a vajdasági városokat, […]

Kuruc struccok 2010. május Made in Budapest Az Új Ember című katolikus magazinban, László Ferenc kolozsvári zenetörténész írja: „A székelyeknek nincs külön himnuszuk. Amíg az erdélyi rendek egyikeként társadalmilag különálltak, föl sem vetődött ennek szükségessége, az újkorban pedig, amikor megjelentek a nemzetek, a székelyek politikailag betagolódtak a magyarságba, így még kevésbé kellett nekik saját himnusz. […]

2010. május Egy legenda szertefoszlott Nem lepett meg a Demokrata Párt és az Szerbiai Szocialista Párt összeborulása, de a VMSZ és a Szerbiai Szocialista Párt szövetsége sem. Az előbbi a választási aritmetika következménye, s a két párt stratégiájának titokzatos módosulása, az utóbbi viszont az egykori „technikai koalíció” folytatása. Ugyanannyira „realista”, mint amilyen egykoron a „technikai […]

2010. május A mérsékelt konzervativizmusról Beköszöntöttek a melegebb napok. Végre nyugodtan üldögélhetek az újvidéki teraszokon, nézelődöm, aztán a lap-topom fölé hajolok, hogy leírjak néhány mondatot, melyek, lehet, soha sem látnak napvilágot. Menekülök az íróasztal mellől, menekülök az irodalomtól. Az utcán kezdtem, ott is kell végeznem. Az egyik sugárúti kávéház teraszán felidézem az egyik, 1999 májusában […]

  2010. április-május Kivonulás a közéletből? Az írók kivonulnak a közéletből. Meghátrálnak, mert rettegnek, hogy az expressz- demokrácia beszennyezi őket. Viszont, miért kell visszakoznia az irodalomnak? Dante jut eszembe. Vergilius társaságában megjárta a Poklot is. Az Isteni színjátékban a Pokol erőteljesebb mű, mint a Paradicsom. De ott is Dante maradt: nem enyelgett, de nem is […]

2010. május Illyés nyomában Ominózus mondatok hangzanak el. Több a közpénzekkel rendelkező, na meg természetesen anyaországi alapítványok támogatását élvező funkcionárius, a választási kampány idején azzal vádolja saját „konkurenseit”, hogy nem tettek semmit a magyarságért. Miközben ugyanezek az urak egy szót sem ejtenek saját felelősségükről, arról, hogy hogyan éltek a beléjük vetett bizalommal és a rendelkezésükre […]

  2010. április Szeszélyes kisvárosok Pozsony. A patina és a romosodás furcsa egyvelege. Két napon át egyfolytában esik az eső, ernyővel a kezünkben sétálunk az óvárosban. Azért, ha igazándiból kitavaszodik, egészen élhető ez a város, vigasztal Grendel Lajos. Pontosan így vagyok Újvidékkel, jegyzem meg. Azért mégis élhető város… Ezek a közép-kelet-európai kisvárosok borzalmasan évszakfüggők. Talán […]

Az ötvenes-hatvanas években a farmer, akár a magas nyakú fekete pulcsi ugyanazt jelentette, mint Camus vagy Sartre művei.  A kor emblémái a szabadság jelképei voltak. Azt a tudatot erősítették, hogy oda tartozom, ahhoz a másik világhoz, ama másik kultúrához; úgyhogy a hatvanas évek elején én is, mint az ország sokszázezer polgára, elindultam az olaszországi snežanai […]

2010.április Az öndicséretről Közéletünk állapota, a közhangulat valamelyest javult. A sajtóban kritikusabb cikkek is olvashatók, ellenben a régi beidegződések még működnek. Gyakorta a kritika éle azok felé irányul, akiknek nincs hatalmuk. A sunyi módon visszasompolygó egypártrendszer reflexeitől, továbbá a miloševići uralom örökségétől nehéz szabadulni. Hiszen akkor is a másként gondolkodókat vonták felelősségre, amennyiben bírálni merészeltek. […]