Sz. L-ak 1991-ben történt. G. L. dramaturggal az újvidéki televízióban közölték, hogy nincs rá többé szükség. Nem lepte meg a hír, hiszen Szerbiában éppen akkoriban számoltak le a nemzetmentők a nemzetárulókkal. A tankok már hónapok óta kitartóan vonultak Vukovár felé. A tv épületében pedig egyre több ismeretlen, terepszínű egyenruhát viselő ember flangált. Nem katonák voltak,

A népviseletbe öltöztetett, csőszárú csizmát a hóna alatt szorongató, mezítláb baktató, Pemzlit, immár nem bámulja meg senki. Holott néhány hónappal ezelőtt, ha meglátták a járókelők, akkor reménykedve biztatták egymást: jön a rangos a pesti küldöttség. Azok voltak a szép idők! A városi előkelőség éjjel nappal ülésezett. Hetényi úr, a helyi kisebbségi párt elnöke elrendelte a

Gálik János franciaországi munkavállalási engedélyre várt éppen, amikor 1999. tavaszán beindultak a NATO légicsapások. Mindaddig reménykedett, hogy 35-ig születésnapját Párizsban ünnepli meg, de vesztére egy újvidéki óvóhelyen várta be. Sógora ugyanis még február elején telefonált, hogy ő is, a felesége is megkapta az engedélyt, a papírok útban vannak a belgrádi francia nagykövetségre. Gálikék, azokban a

Patakiné Gondos Angéla mézes zserbóval kínálta a vendégeit, majd a stafírungjából előkerült öblös porceláncsészékbe finom angol illatos teát öntött. A megboldogult férjem kedvenc zserbója, emlékeztette barátnőit, s néhány könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. Ilonka és Terike, a két régi, bizalmas barátnő, bólogatva ízlelgették a finom süteményt, közben. Patakiné néhány csepp meggylikőrt töltött a kis

Icuka a forradalomban Bogoljub Obradovic megelégelte az ellentmondásos híreket, feleségével felderítő körútra indult a Kossuth térre. Személyesen akart meggyőződni a lázadók elszántságáról, még mielőtt eldönti, hogy áttelepítse-e a cégét Bécsbe vagy maradjon Budapesten. A terepszemle után, egy közeli kávézó teraszáról szándékozott szemlélni a kora esti fejleményeket, mustrálni a magyarok képességeit. Vajon tudnak-e úgy demonstrálni, mint

Zakariás Antal, a neves költő, fájó szívvel közölte a zongorahangoló mesterrel, hogy eladná a Bösendorfer zongoráját.                                                 Szóval a költő úr is távozik, kérdezte a mester. A költő vigasztalásképpen táskájból előkotorta új verseskötetétnek dedikált példányát és ünnepélyesen átnyújtotta a mesternek, aki megilletődve belelapozott, majd a könyvespolcra helyezte. A tizenhetedik, mondta. Nem, csak a tizenhatodik, figyelmeztette Zakariás,

Süge Matyi kitanulta a cukrászmesterséget, lerakta a mestervizsgát, a nagybácsikája pedig osztrák munkavállalási engedélyt szerzett neki. Felvirradt a nagy nap!Amikor Újvidékről Pestre utazik, ahol találkozik a menő, balkáni ínyencségeket árusító cukrászdatulajdonos nagybácsival, aki kiviszi Bécsbe. Mindhiába toporgott poggyászaival a megállóban, a busz csak nem érkezett meg. A járókelők közül valaki odavetette: nem közlekednek a buszok,

Etusról, az a hír járta, hogy nagyravágyó. Már, hogy nem lenne az, bizonygatták, hiszen évek óta angol órákra jár. Aztán meg kiutazott Angliába bébiszittereskedni.

Hajdan csak jelentőségteljes napokon gyűlt össze a retyerutya: évfordulókon, lakodalmakkor, keresztelőkön, vagy névnapokon. Az utóbbi időben azonban rendkívüli apropók hozzák össze őket.  A múlt hónapban például Drótos Tóth Sanyi csapott családi összeröffenést. Egy szlovén pénzintézet megvásárolta a bankot, ahonnan kifelé állt a rúdja, ám az új szlovén igazgató úgy döntött, hogy Sanyi marad, mivel a