2019. április 8., hétfő A fiatal Sinkó Ervin szabadkai naplójában beszámol irodalmi terveiről és leírja a szót: kanapé-irodalom. A fiatal Nietzsche-tanítvány nem kíván a kanapés élményeiről írni, hanem kora embereinek a sorsáról. Hiába írtak olyan értő és kiváló gondolkodók az Optimistákról, mint Radnóti Sándor, Tamás Gáspár Miklós vagy Bretter György, Hazára talált-e Sinkó? Nem! Csak […]

április 7., vasárnap Délután a Sinkó-monodrámához (Sinkó Ervin száműzetése) Sinkó naplójegyzeteit olvasgatom. 18 évesen, Ibsent parafrazeálva Szabadkán 1916 március 14-én írja: „Naplót írni, annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett. Nekem erre a viviszekcióra szükségem van. (…) Aljas ember sose volna képes rá, hogy önmagában tekintsen és a lelkét kíméletlenül elemekre bontsa”. A mondat feltérja Sinkó […]

2019 április 4., csütörtök (…) Este megütközve értesülök a törökbecsei Idegenforgalmi Szervezet igazgatójának Saša Dujinnak a kijelentéséről. Szerinte Törökbecsén akkor lehet a legjobban megtanulni magyarul, ha az illető lefekszik egy magyar nővel. Előbb azt gondoltam, hogy a politikusok négy fal között trágár vicceket mesélnek egymásnak. De nem, a nyilvánosság színe előtt történt az eset. A […]

2019. március 30., szombat Interjú a zágrábi Express részére. Darko Vlahović felkészült, jól megfogalmazott kérdésire nem egyszerű dolog válaszolni. Évek óta tapasztalom, hogy a mai világban személyes élet a politika olcsó prédája lett. Hiába menekülne az irodalom a tiszta személyes élményekbe, végül is a pszeudoszemélyesben köt ki. Néhány évtizeddel ezelőtt a közéleti ember bukásáról írtam. […]

2019. március 30., szombat Évek óta tapasztalom, hogy a mai világban személyes élet a politika olcsó prédája lett. Hiába menekülne az irodalom a személyesbe, végül is a pszeudoszemélyesben köt ki. Néhány évtizeddel ezelőtt a közéleti ember bukásáról írtam. Megbukott az autonóm közéleti ember, ezzel kezdődött a Nagy Menekülés a zárt személyes intim világba. Csakhogy a […]

2019. március 25., hétfő Naplójából kiderült, hogy a fiatal Sinkó cseppet nem érezte jól magát Szabadkán. „Szabadka borzalmas város Rettenetesen gyűlölik itt az emberek – vagy másutt is? – akiről érzik, hogy több náluk.” Kosztolányit prózáját olvasva nem lep meg ez a sötét kép. Ezzel eszem ágában sincs felújítani a régi Szabadka-Újvidék vitát, hiszen Újvidéket, […]

2019. március 22., péntek Ma végre végeztem a Temetetlen múltunk utolsó csiszolgatásával. Fájó szívvel engedem ki a kezemből a regényt, fáj, hogy annyi mindent szerettem volna elmondani még, de a szerkezet nem adott rá lehetőséget. Titokban Canetti egyik gondolata foglalkoztat, amelyet manapság nem tanácsos hirdetni: Utolsó műveit úgy szeretné megírni, írja Canetti, mintha soha semmit […]

2019. március 21., csütörtök Az egyik legjobb XX. századi háborús regényt Acélzivatart Ernst Jünger 1920-ban, vagyis mindössze két évvel a háború befejezése után adta ki. Erich Maria Remarques Nyugaton a helyzet változatlan című regénye 1929-ban jelent meg. Heinrich Böll Ádám hol voltál című műve a II. világháború befejezése utám 1949-ban látott napvilágot. Miljenko Jergović a […]

2019. március 11. Március 11-én kiürült a Zmaj utca, eltűntek a székek, az asztalkák. A városi vezetősége felkészült a nagy napra, a SZERBIA JÖVŐJE elnevezésű tömegtüntetésre. A városközpont egyszerre kihalt lett, olyan, mint egy szellemváros. Aztán következik az áradat. Özönlenek a buszok Újvidékre. (…) Elállt a szemerkélő eső és kiléptem az utcára, hogy átvegyem a […]