Naplójegyzetek, fragmentumok
- július 14., szerda
Gyurgyák János az egyik minapi interjújában elmondta, hogy teljesen felesleges a gyurcsányozás, vagy az orbánozás. A „Fidesz-árvája” arra gondol, hogy Orbánt és a Fideszt legyőzte a magyar történelem, A fiatal Orbán bizonyosan fellázadna az idős Orbán rendszere ellen, jegyezte meg Gyurgyák, de hozzátenném, hogy a fiatal Orbán Fidesze a parlamenti választásokon nem kapna 5 százalékot sem . Ez a fájdalmas igazság, ezért felesleges az orbánozás. A politikusok vállalják, amit vállalni akarnak, de úgy gondolom, hogy az írók, a művészek vessék a tekintetüket a „történelem győzelme” miatt a társadalmuk traumájára. A magyar irodalomban alig akad szembenézés azzal a társadalommal, amely kitermelte és győzelemre vitte a Fideszt. Miért nincs olyan regény, mint Babits Halálfiai? Móricz Zsigmondot nem is merem szóba hozni. Ady? Ne adj isten!Ez már az eszembe Esterházy Péter halálának 5. évfordulóján. Olvasgatom a megható megemlékezéseket, rendben van, annak is örülök, hogy nem felejtünk, de nem szabadulok a kérdéstől, hogy mi az, amit nem felejtünk. Halálakor írtam, hogy EP halálával lezárult egy korszak, öt év után azonban azzal folytatnám, hogy igen, lezárult, de nem kezdődött egy új. Esterházy halálával elveszett a közös kompasz, a mérték, amely kötelez.