Naaaplójegyzetek, fragmentumok
- február 6., szombat
Rövid sétát teszek, az önkéntes karantén megtette a magáét. Bámészkodom és úgy találom, hogy idegenül néznek rám az ismerős tömbházak. Egy ideig élvezem a szép időt, aztán visszatérek az íróasztal mellé. A nagy naplóíró Jules Renard mondata jár eszemben. „Minden napló menekülés”. Mélységesen igaza van: a napló a menekülés és a monológ műfaja. Azzal a fenntartással, hogy a tanúnak többé nincs hova menekülni. Az exilium is megfigyelés alatt áll. Az exilium reményével búcsúztam el annakidején a Családi Körtől és a honlapomon (vegel.org) megjelenő búcsúszövegemben közzé is tettem: Habram Mária a Családi Kör főszerkesztője levelében értesített arról, hogy nem bírja tovább tartani a lapot, nagyrészt a külső körülmények miatt. „A ’Nagy Magyar Kinti-Benti Politika’ pedig úgy tett keresztbe – támogatásoknál is — ahogyan akart és tudott”. írta Habram Mária. Én pedig mindezek után lejegyeztem a naplómba: „Vagy egy hónapig távol voltam, nem tudtam a hírről, de nem számít meglepetésnek. (…) Talán ezért is tartottam ki mellette, nem akartam elhagyni a süllyedő hajót. Habram Mária egyszer talán megírja a külső körülmények történetét, nekem a hetilapok kínkeserves története jut eszembe. 1972: a brezsnyevi fordulat idején a Képes Ifjúság szétverése. Hornyik Miklós kálváriája. Rovatom, a Pásztázó. Erős antiliberális kampány, úgy látom, ugyanez történik napjainkban. Csakhogy manapság inkább putyini fordulatról beszélhetünk. A hetvenes évek naplójegyzeteit eddig még sehol sem közöltem, ideje, hogy az új naplójegyzetek is csigaházba vonuljanak. Esetleg életjelként fragmentumokat adok közre. Kipontozva… Eddig is sok bajom származott miattuk… Amikor a villámok csapkodnak, a gyenge gyertya lángjával csak a kis mellékutcákban érdemes csatangolni. Habram Mária írja, hogy új fiatal csapatnak ajándékozta a Családi Kör kiadási jogát, reméli sikerrel járnak. Nem merek jósolni, de minden magyar intézmény megszűnését vagy sorvadását gyászolom. Azokét is, amelyeknek profilja távol áll tőlem. Ezekben a napokban kivonulásom esetleg olyan értelmet kapna, amelyet nem kívánok, igy hát lassan és csendben fogok búcsúzni olvasóimtól.” A digitális világ lett az exiliumom. Az életjelem.
