Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. július 9., csütörtök
Ebéd M. I-vel.Továbbra is bizonygatom miszerint a nacionalisták két frakciója csatázik egymással, az egyik is, a másik is azt hirdeti, hogy nem adják Koszovót. Az egyik is, a másik is a nemzeti érzelmekre, a hazafiságra, a patriotizmusra esküszik, miközben egyik a másikat azzal vádolja, hogy nemzetáruló. Két évvel ezelőtt a Vajdasági Független Újságírók vitafórumán fogalmaztam meg, hogy előbb vagy utóbb sor kerül a két irányzat közötti leszámolásra. A helyzet változatlan. Nem új dolog, ezzel a csapdahelyzettel szembesültem vele én is 2000 október 4-én. Akkor is egymás mellet meneteltek a demokraták, a liberálisok a nacionalisták, a véres kezű vörössapkások és a fiatal otporosok. Milošević nacionalista volt, de az ellenzék nagy része is az volt. Még az este az újvidéki főtéren álldogálva, megállapítottam és a naplókötetemben (Időírás, időközben, I.) közzé tettem, hogy újra győztek a nacionalisták. Kénytelen vagyok felidézni 2000 október 4-ét. Húsz év után ez megkérdőjelezhetetlen. Kik vannak most hatalmon? Azok, akik ellen 2000-ben tüntetett a tömeg, csakhogy a volt radikálisokhoz és az örökéletű Milošević féle szocialistákhoz időközben csatlakozott a VMSZ. A harmadik, szervezetlen erőt akkor is, most is, az elkeseredett tömegek képviselik. Azok a liberális demokraták, akik ellen boszorkányper folyik az egész régióban. (…)
