Naplójegyzetek – fragmentumok
2020. április 30., csütörtök
Anikó ma délelőtt is bejárta a szomszédos üzleteket. Két hónap múltán este hat után Anikóval kilépek az utcára és teszünk egy sétát. Az üzletek zárva. A fiatalok nemigen hordanak szájmaszkot, a nyugdíjasok viszont betartják az előírásokat. Szokatlan érzés volt két hónap után kilépni a karanténból, viszont régen esett ilyen jól a séta. Este hat után az ATV majd az N1 híradót nézem. Tegnap Belgrádban 20:30 után a tömbházak tetejére felszerelt hangszórók Đilas ellenes gúnydalokat harsogtak és a tetőkön fáklyákat lobogtattak. Elegendő lett volna, hogy egy szikra bepattanjon valamelyik ház nyitott ablakán és lángba borulhat egy háztömb. Állítólag Újvidéken is a Telep környékén harsogtak a hangszórók, úgyhogy a kisbabák is felriadtak. A kormánypárt tagjai így harcoltak a polgári füttykoncert és a lábasszimfónia ellen. Vészesen nyugtalanító baljós jelenetek játszódnak le a szemem előtt. Vučić és Ana Brnabić túlbecsüli Đilas befolyását, nem hiszem, hogy a polgárok Đilas felszólítására tiltakoznak. Nem lenne jobb elindítani egy komoly társadalmi párbeszédet? Ezt a naiv kérdést bárki ostobának is nevezheti. Sajnos igaza van. De mégsem feledkezem meg arról, hogy ilyenkor az államelnöknek, aki elvben minden polgár elnöke, nem a megosztást kellene erőltetnie, hanem társadalmi párbeszédet kellene kezdeményezni, ami azt jelenti, hogy meg kellene hallgatnia a tiltakozó polgárokat is. A politikában sokkal fontosabb a kiegyezés, mint a győzelem.
