SIGN IN YOUR ACCOUNT TO HAVE ACCESS TO DIFFERENT FEATURES

FORGOT YOUR PASSWORD?

FORGOT YOUR DETAILS?

AAH, WAIT, I REMEMBER NOW!

Végel László

  • Magyar
  • Deutsch
  • English
  • Српски језик
  • Hrvatski
  • Home
  • Események
  • Naplójegyzetek
  • Szövegek
    • Próza
    • Tárcák
    • Mozgó világ
    • Via Kelebia
    • Újvidék
    • Tanulmányok
    • Cikkek
    • Drama
    • Esszék
    • Naplók
    • Etc
  • Kritike
  • Interjúk
  • Könyvek
  • Bibliográfia
  • Életrajz
  • Gallery
  • Video&Audio
  • Kapcsolat

Naplójegyzetek – Fragmentumok – 2019. június 6.

by Végel László / szombat, 10 augusztus 2019 / Published in Naplójegyzetek

2019. június 6. csütörtök
Manapság a kisebbségi dilemmákról a Felvidéken lehet viszonylag nyíltan beszélni. Ez derül ki Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken című könyvéből. Arról is, hogy a Felvidék visszacsatolása nem volt éppen felhőtlen, habár a magyar lakosság „gondjai megváltójaként” várta Horthy hadseregét. „Csakhogy a megváltás nem történt meg, mint ahogy a visszatérés örömteli napjaiban szőtt nagy tervekből is csak kevés valósult meg”, írja a szerző. Többféle magyarázata van ennek, néhányra már Márai Sándor is rámutatott. Az egyik az, hogy bár a magyar kisebbség a kezdetben rendkívül bizalmatlanok volt a csehszlovák állammal szemben, ám mégis a csehszlovák demokráciának köszönve a felvidéki magyarok valahogy kiegyeztek a hatalommal. Ebbe a demokratikus környezetbe vonult be az „úri Magyarország”. A magyar bevonuló elit gyanakodott a helyi magyarokban, mert a cseh „demokráciától és a kommunizmustól megfertőzött közösségként képzelték el őket. A fontos állásokat pestiek töltötték be, a szlovákiai magyaroknak pedig külön kellett bizonyítaniuk nemzethűségüket, ami megannyii számos személyeskedő leszámolással járt. Beindult az etnobiznisz! Nem véletlenül követelte Teleki Pál sok döntés felülvizsgálatát. A felvidéki szellem és az anyaország összecsapásának igazi terepét azonban azok a hivatalok jelentették ahová – ilyen vagy olyan okból – az anyaországiak kerültek. Ezzel visszatért a „neobarokk osztálykultúra ’fölénye’ a hivalkodó modorosság, a nagyképű és felületes ’műveltségi” előjogok modora”. (Márai). De akad egy másik vitás kérdés is: az autonómia ügye. Ez volt a magyar kisebbségi politika nagy terve, ám a bevonulás után lekerült a napirendről. A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos volt az autonómia, a visszacsatolás után azonban nem volt semmi szükség rá. Miféle autonómia? Pesten kívül nincs élet, ugyebár.

What you can read next

A hallgatás ideológiája
Ígéretdömping
Az én közép-európaiságom legjobb útvezetője az irodalom volt

Recent Posts

  • A demokrácia színlelése

    Naplójegyzetek, fragmentumok június 22., szerda...
  • A Neoplanta a bunkerban

    Naplójegyzetek, fragmentumok június 19., vasárn...
  • Bohókás pesszimizmus

    Naplójegyzetek, fragmentumok június 18., szomba...

Categories

  • Deutsch
  • English
  • Српски језик
  • Hrvatski

Recent Posts

  • A demokrácia színlelése

  • A Neoplanta a bunkerban

Végel László 1941. február 1-én született a királyi Jugoszláviában, Szenttamáson (Srbobran).

Regény- és drámaíró, esszéista. A hatvanas években foglalkozott irodalomkritikával, a nyolcvanas években pedig színházkritikával.

  • HOME
  • Bibliography
  • Biography
  • Books
  • Texts
  • Critique
  • Gallery
  • Contact
  • GET SOCIAL

© 2020. All rights reserved.

TOP